Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)
IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések
hol valódi násszá, hol gyásszá fajult. Olykor egyetlen versben is benne van e feloldhatatlan ellentét: „szeretőm/ lélek-temetőm / szív-emésztőm...” - hangzik a bájoló Virdgének című versében. A szúnyoghi líra egyébként is tele van meglepő fordulatokkal. Forró nadrdgocska című képversében az érzelmek szinte szétfeszítik a szigorú, „szőrmentén” történő építkezést, illetve formát, a szerelmi vágy tetőpontján. A Libidó is e szellemben fogant, formáját tekintve négysoros, de már túl van az egyszerű hangulatiságon, előzményei és következménye, okokozati viszony feszíti szét a vers-reflexió érzelmi keretét: „Mellbimbód ernyedése megszűnt egyetlen érintésem füzétől s a következő pillanatban ágyékod erőszakot kívánt. ” (Libidó) Ezeket a verseket a szignalista kísérletezésekkel és egyéb képversi megoldásokkal a kritika a neoavantgárd irányzathoz sorolta. Ezt a formavilágot a költő a vajdasági Új Symposion (Bosch-Bosch) és a ljubljanai OEIO csoport tagjaitól örökölte. Különösen nagy előszeretettel forgatta Szombathy Bálint Poetry című gyűjteményét, amit magától a szerzőtől kapott egy vajdasági vendégszereplés alkalmával. O maga is többféle „konkrét-lírai” műfajban alkotott. A képzőművészeti megoldások ugyanúgy izgatták, mint a „verses-szövegesábrák”, némely esetben a kettő kombinációját kapjuk, a vizuális és nyelvi jelek, valamint tartalmi „kiegészítők” ötvözeteként. Aligha kétséges, hogy a művészbarát, Gálics István grafikai opuszai is nagy hatással voltak rá. A Pommes frites stanicliban, a Virágkáka, valamint Mura I, és Mura II - ez utóbbiak a Mura folyóra építendő vízlépcsők 192
