Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)
I. A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században
Halász Albert, a XIX. század végének sajtóját néprajzi szemszögből áttekintő könyvében3, részletes kimutatást ad az Alsó-Lendvai Híradó évfolyamairól, jelezve a fejléc alatt található kiadói, illetve tulajdonosi és szerkesztői posztok megoszlását. Ebből kitűnik, hogy Balkányi szerkesztői, laptulajdonosi és kiadói szerepvállalása alap nyomtatói jogának megszerzése után példaértékű, hiszen nem csak a nyomtatás vált igényessé, hanem szerkesztői tevékenysége is jó ízlésről és körültekintő igényességről tanúskodott. A Délzala utolsó, 1898-as csonka évfolyamától (mindössze 3 szám jelent meg) alapot, még ugyanebben az évben, Alsó-Lendvai Híradóként Andor Pál jegyzte, de az 1900-as évfolyam már Balkányi Ernő teljes szerkesz tő i - lap k í adói - nyo rn d ászi szerepvállalásával történt. A vegyes tartalmú hetilap a mai, jó értelemben vett honismereti-helytörténeti-néprajzi lapnak felelne meg, amelyből a tárcairodalom, és a kor szokásait tükrözve, más hasonló, főleg vidéki példákat követve, a lektűr-irodalom sem hiányozhatott. Ezt a sokszínűséget egészen a világháború kitöréséig - 1905-től Oszeszly M. Viktor szerkesztésében - sikerült megőriznie a lapnak. Ebben az időszakban Dervarics Kálmán helytörténésznek a vendekről, illetve Hadik Mihályról írott ködoszlató-felvilágosító, folytatásokban megjelent dolgozatait, Sági János Zala megye néprajzi kincseit feltáró, ugyancsak több számban napvilágot látott munkáit falta az olvasó. Persze a gyorssajtó e korai szakaszában sem hiányoztak a botránygyártók, akik becsületsértésért a lap szerkesztőjét is beperelték (Boszorkányjárás epilógusa c. pamflet). A lapot a háborús időkben is sikerült kiadni, bár, ahogy Halász írta, ekkor már csak árnyéka volt önmagának: a Gyilkos merénylet 3 Halász [1994] 18