Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések

Berzsenyi elképzelései egy Lugas-országról

A gazdálkodó költő, realista vizionárius emlékének

Berzsenyi Dánielt mindmáig a magyar irodalom legkiválóbb ódaköltőjeként tartja számon az irodalomtörténet. Sajnálatos, hogy azok közé a 18.-19. századi, századfordulós írói nagyságok közé tartozik, akik lassan kezdenek kikopni az irodalom és az olvasóközönség emlékezetéből, holott erre az életmű sem „aktualizálhatóság”-a, sem másféle esztétikai-stilisztikai hiányossága miatt nem szolgált rá. Sőt egy olyan alkotó-gondolkodóról van szó, akinek filozófiai-esztétikai-verstani-nyelvművészeti képességei már a kortárs ítészek körében is vitathatatlanok voltak - s itt olyan nagyságokra kell gondolni, mint a széphalmi irodalmi vezér, Kazinczy.

A vidéki költő kiterjedt levelezése tanú erre - az ország legnagyobbjaival levelezett (Döbrenteivel, Széchenyivel stb.) azt pedig már versajánlásaiból tudjuk, hogy a korabeli magyar irodalmi és közélet számos jelesét „megszólította”, de sohasem öncélúan, mindig egy rejtett, az egész társadalmat érintő probléma felvetésével. Ha készülne olyan lista, ahol a magyar költőket-írókat a mesterségbeli tudás mellett a nemzet életében elfoglalt hely, szerepvállalás, nemzetnevelés tekintetében is rangsorolnák, a „mezői-gazdaság” jobbítása, az e területen végzett kutatásai révén Berzsenyit azon bizonyára - „a költő, hadvezér” analógiájára - „költő-gazdálkodó”-ként (mai szóval élve mezőgazdasági vállalkozóként) tüntetnék fel. De erről majd később.

Berzsenyiről először az ELTE magyar szakos hallgatójaként hallót-