Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

III. A muravidéki tudományosság évtizedei

dítotca útjára a Községi (járási) Kultúrközösség, hogy a Lendva-vidéki hely- és kultúrtörténeti, néprajzi és történeti-régészeti jellegű tanulmányoknak legyen a fóruma.

Varga Sándornak csak a 80-as és 90-es években nem kevesebb, mint egy tucat krónikát írt Göntérházáról, Dobronakról, Hosszúfaluról, Lendva-hegyről, Csentéről. De éppígy érdekelte a Lendva-hegyi szőlőtermesztés, vagy a vallási élet, így a lendvai és a dobronaki plébánia történetét és szakrális emlékeit is feldolgozta. Könyvet jelentetett meg a szlovéniai magyarok műkedvelő tevékenységéről, ezen belül is az amatőr színjátszásról, a lendvai zsidóság életéről, a lendvai tűzoltóság történetéről.

A kóti születésű Pivar Ellát, akinek csak közös könyve jelenhetett meg, mint említettük, a távoli múlt foglalkoztatta. Kotrói írott hosszabb helytörténeti dolgozata a Gráfik Imre szerkesztette Tanulmányok a muravidéki magyarság köréből című sorozatban látott napvilágot. Az őrségi Orihodos, ma: Hodos „krónikája” mellett gyakran kalandozott el más témák után kutatva a távolabbi múltba, a zsellérség életébe, a török időkbe, de szívesen kutatta a népi hiedelemvilág és az őrségi protestáns felekezetek életét, Nemesnépi Zakál György írásos emlékeit, a Kerka menti gerencsérség és kerámiamesterség kialakulását és elterjedését is. Életének utolsó évében tette közzé öt őrségi magyar falu gazdaságtörténetének 100 éves rajzát, hazai és magyarországi levéltári feljegyzésekre, instrumentáriumra támaszkodva.

Néprajzi-helytörténeti kutatásokat elsősorban Halász Albert, illetve a Kepe házaspár végez vidékünkön a 90-es évektől. A Lindvamúzeum és a Kő kövön marad kiadványokban a népi művészet (hetési szőttes és öltözékek), a népi építészet és a szakrális emlékek kerültek feltérképezésre.

171