Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

III. A muravidéki tudományosság évtizedei

A Naptár és a muravidéki tudományosság kezdetei

A tudomány fejlődése és jelenlegi állása a Muravidéken sok párhuzamot mutat a humán értelmiségi réteg kialakulásával és öntudatra ébredésével. A második világháború után ugyanis a vidék egészében értelmiség nélkül maradt, a magyar tanárok és humán szférában dolgozók, akik 1941-ben sok esetben a tanítóhiány enyhítésére Somogyból, Zalából és Vasból kerültek ide, a háború befejezésével jobbnak látták elhagyni a térséget, az új rendszer embereinek szemében még a magyar nyelv használata is „magyarkodásnak” számított.

Az első oktatási reform a magyar tagozatok rohamos kiürülésének következményeként az ötvenes évek végén következett be, a kétnyelvű oktatási modell bevezetésével. Ez azonban új szemléletet, a tanítói szakkáderek részbeni átnevelését, a kétnyelvű oktatásra való alkalmasságot és a szükséges pedagógiai módszerek elsajátítását követelte meg. Ezt a hiányt a gyors, néhány hónapos itthoni, gimnáziumi, jobb esetben a szabadkai tanítóképzőn történt képzéssel próbálták pótolni. Ezek a tanítók, ritkább esetben tanárok adták a muravidéki magyar értelmiség magvát, amelyre építeni lehetett.

Az értelmiségi szerepkörre azonban nem mindenki készült egyforma komolysággal, voltak (s vannak ma is), akik csak jó pedagógusok szerettek volna lenni, mások - az elhivatottak - nem pusztán egy álláslehetőséget, s ezzel a szülőföldön maradást, választották vele, hanem küldetést is láttak a helyi közösség körében végzett munkában. A kitörési lehetőséget az írásban, a publiká-155