Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története

köszönhetően, évkönyv, illetve almanach jelleggel, azóta is megjelenik. Szúnyogh 1971-től 1998-ban bekövetkezett haláláig, negyed századig szerkesztette, írta, koordinálta a kiadványt. Az ő irányításával vált a Naptár történelmi összefoglalóvá, részben irodalmi szemlévé. 1981-től pedig sajátos arcéle is kialakult, különösen a magyar kisebbséget érintő témák, problémák iránti érzékenysége figyelemreméltó. Gyakran megtörtént, hogy Szúnyogh a Népújságból kicenzúrázott témákat a Naptárban jelentette meg. Nőtt a politikával foglalkozó nemzetközi és hazai témák, társadalomtudományi cikkek száma, gyakoriak voltak a kétnyelvű oktatással, annak jogi hátterével foglakozó beszámolók, írások. De felkarolta, s fordításban közölte a szlovén szerzők muravidéki néprajzról, régészeti ásatásokról, nyelvjárási jelenségekről szóló, hosszabb-rövidebb, magyar vonatkozású írásait, tanulmányait és cikkeit is. Nagy előszeretettel hozta le, s immár nem csak illusztrációként, a muravidéki magyar líra és prózairodalom termését. Tette ezt a Muratáj 1988-as megjelenéséig - mellyel az irodalmi-irodalomtörténeti anyag új fórumot kapott -, a tudományos és kritikai szemlézésben határozva meg alapvető jellegét. A szerkesztő így „búcsúztatta” a három évtizedes kiadványt, mely a muravidéki magyar kultúra, helytörténet és néprajz alapfokú tudományos-ismeretterjesztő orgánuma, a 80-as években az éledező muravidéki magyar tudomány kútfője, magyarságtudományi szemléje volt: „A Naptár várhatólag a jövőben elveszíti a szemle jellegét és áttér a kalendáriumi konceptusra. A földművesek, a háziasszonyok és a család minden rétegének érdekes olvasmányokat fog kínálni. Lesz benne humor, mese, elbeszélés, háztartási tanácsadó, fejtörő és más egyéb.”

A főszerkesztő talán maga sem tudta, nem sejthette, hogy a Muratájnak szánt szerep a populáció állandó fogyatkozása, az értelmiig