Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

I. A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században

a korszak részletesebb tárgyalása nehézségekbe ütközik, hiszen alig van fellelhető, kutatható sajtótermék és egyéb anyag.

A sajtószabadság kérdésének körbejárását csak a második világháború befejezése utáni időszaktól, majd az 1956-os magyar népfelkelés és forradalom kapcsán, a Muravidéken a magyar sajtó másod-, illetve harmadvirágzásának idejétől tudjuk érdemben elkezdeni. A bolsevik propagandát hirdető szlovén szerkesztők a szigorú, belgrádi és ljubljanai újságírásra is alkalmazott doktrínákat követve, az agitációt részesítették előnyben, bizalomgerjesztő gesztusokat téve a világháború után értelmiség nélkül maradt magyar lakosság felé. A szlovéniai magyar sajtó szempontjából talán mégis nagy ajándék, hogy közel 3 évtizednyi szünet után ismét magyar nyelvű lapja lett a közösségnek. A pártállamban a „hithű” kommunisták, később szocialisták, igyekeztek a - 80-as évektől gyorsabb iramban fejlődő - magyar lap hírközlő tevékenységét erősítve a lakosság tájékozódási igényeit kielégíteni. Jelentősebb lépés azonban csak a 80-as évek végén történt, amikor rövid egymásutánban 3 szerkesztő- és munkatársi gárda is cserélte egymást. A független magyar sajtó ügye végül csak a Muravidéki Magyar Tájékoztatási Intézet megalapításával ért révbe.

1. Az elszakadás felé - közelgő vihar, vészes előjelekkel

A nagy üggyel-bajjal összehozott csonka magyar állam - amely később a korlátozott parlamentáris demokrácia megnevezést kapta - maga is számos nehézséggel küzdött. Az utódállamokban - a több milliós magyar kisebbséggel - még súlyosabb volt a helyzet: itt ugyanis nem csak az államiság hagyományai hiányoztak, hanem a

13