Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története

Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken néprajzi monográfiát (1999).

Halász Albert költői világa megélt, jobban mondva megszenvedett világ: „birkózom a sorsommal, minden verssorommal” - írta a címadó versben. A versírás komolyságát, szinte gyötrelmét pedig a „minden szó kevés hozzám” verssor is jelzi. Halász komor költői világában kevés hely jut a játéknak, bár a „rímes furcsa játék” igényéről ő sem mond le teljesen. Némely esetben - úgy tűnik - a félrehallás, az áthallás teremt alapszituációt (pl. megigázva-megigézve). Ez azonban - a fentiekkel összhangban - rég sajátja ennek a költészetnek.

Mosolymorzsák című kötetében, valamint folytatásában, a corkór-kör (1993) címűben is feltűnt már a nyelv-anyanyelv felfedezése, a szavakra csodálkozás költői képessége. Sorrendben a harmadik, 1996-ban megjelent I-konokban ez a tendencia még inkább felerősödött, sajátos nyelvstilisztikai-világnézeti rendszerré igazodva, kiforrottabban, sok új elemmel gazdagítva a költői „versbeszédet”. (Ebben a muravidéki költők közül ő jutott legtovább.)

Halász azonban ezzel sem elégedett meg, hanem a posztmodern tapasztalatból merítve, a szignalista és a konkrét költői hagyomány mentén, grafikai megoldásokkal, vizuális többlettel tette teljessé a képet. A másik, hogy Minden szó(l) című kötetében (2006) figyelemre méltó helyet kapott egyén és közösség, a kint és bent sorshelyzetének feltárása. Ez a feltárulkozás azonban nem magamutogató szándékkal történt, hiszen mindig ott van mögötte a nem egy esetben túlérzékeny antennájú ember közösségéért érzett felelőssége, kompromisszumot nem tűrő magatartása. Gyurácz Ferenc az I-konok kötet verseiről írta: „... ha Halász Albert meg is tűzdeli szövegeit ironikus szófacsarásokkal, nyelvkritikai játékokkal (...), s ha metaforikája nem mindig a látvány, hanem inkább a nyelv belső ösztönzéseit követve bonyolódik is, utalásai révén rendszeresen

127