Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)
II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története
Szerep-, vagy funkcióvállalás A 90-es évek termésében akadt néhány olyan újdonság, mely az új évezred elején is meghatározó irányt szabhatna a szlovéniai magyar irodalom fejlődésének. Az élő irodalmi hagyományra, a népművészetre támaszkodás eleve adott volt az indulásnál, Vlaj Lajosnál és a Tavaszvdrás-nemzedék. íróinál. A szülőföld mindig a szőkébb hazát, a muravidéki magyarság lakóhelyét jelentette, azt a tájat, ahol a közösség zártsága miatt a paraszti világ még őrizte Hetés és Göcsej népköltészetének kincseit. Irodalomunk első kritikusa, Palkó István is ennek fontosságát emelte ki, összekötve funkciójával, a jelleg diktálta szerepvállalás lehetőségére is utalva. Ez szükségszerűnek is tűnt ekkor, hiszen a szerző, felmérve a muravidékiek nyelvének állapotát, úgy ítélte meg, hogy a „kétnyelvűség” hatására az olvasóközönség nyelvét olyan nagyfokú károsodás érte, hogy az már egyenlő a teljes közösségi nyelvi sorvadással, a nyelv elvesztésével.43 Közhelyszámba megy, hogy a szlovéniai magyar irodalom a vasfüggöny utáni években a nehezen induló önszerveződés egyik fontos segítőjévé vált, nem utolsósorban a mára megvalósult kulturális autonómia megteremtésében is jelentős szerepet játszott. Természetesen nem szükséges itt a „barikádokra fel!” jelszóval megfogalmazott aktivizmust, forradalmi hangulatot, sem bármiféle tudatos, az irodalom természetétől idegen angazsáltságot tulajdonítani neki. A valósághoz az is hozzátartozik, hogy mozgósító hangvételű, a muravidéki magyarság itt-létének súlyát megfogalmazó, a kiállást és a „mi-tudatot” erősítő művek csak később születtek. Ám általá-43 Ld. Palkó István bevezető tanulmányát a Tavaszvárás antológiához. 107