Zágorec-Csuka Judit: A Zrínyiek nyomában (Pilisvörösvár, 2003)

II. A Zrínyi-kultusz a történelmi Zala vármegyében 1880-1920 között

»t lOO-fc. november IH.)

Tövist haliérfa ága nem terem!

Ilirsö dal nein luiKylinl korcsokat.

A tiszta Ute, n régi intelem

Sziklát mórt szívéire osztogat Hol lángra ayill n honfi-szerelem.

S felépít szétszórt, Osi ormokat.

Ilojiy majd. Iia ellen dűl e szent hazán: Mártírhalált szenvedjen szirtfokán J

Szilvinek hőse ily nemes virág!

S ez iisvirdgnak sarja lett dísze. Csmláljn ég. bálimra a világ:

• Feltámadott Szigetnek Zrínyije!«

. . . Más Zrínyi fi! de zeng azért imát.

Hogy Ősei nem csüggedő szive! Hogy vidni 0 is úgy lndá honát:

Mikinl rtNle vára dűlt fatál! .

K l:\joii áll Zrínyink, e táj vala Vitézi harcok tágas színhelye.

Ili virradóit Tel élte hajnala.

Csáktornyáról áraill szét Ilimévé.

Hesi szive e téren liervada .

• Si'alja még Kursanenak erdeje!

HO lelke itt örült vagy Ölte gyászt.

Itt irta meg a híres -Zrinyiásxl.“

Itt látta 0. a zsenge ilju már,

HOs apj», Györgynek vladaimnil;

Ki. amidőn betör pogány tatár E boltba és felgyújtja falvait:

Torolni vissza bősz csatára száll!

S vagdalva a töröknek csontjait.

Győzelmi tort ül hősi tábora.

S zenijük ott a mormogó Mura.

Itt nyerte ékes raerlombcimerét Csaták hevében bátor dalia!

Hl érle a kilfintelés nevél:

Kezében országunknak zászlaja!

S míg róna, bérc harsogja szerteszét:

,ö most pogányok véres ostora !~

Addig szerencse, tör felije, int,

S felrakja örinmyát, kevéiy Zerinl!

S mlkénl az égnek csattogó tüze.

De szinte nyájas napsugár» van:

Úgy Zrínyi Miklós lángra gyűlt szive,

Vagy volt haraggal lelve lázasan.

Melv. hogyha bömböli rá veszély dühe. Mim szélvihar zrtgotl irgalmatlan:

Vagy Mázsa-szellem hogyha ráhajoil:

Szivében vsalogányinadár dalolt.

S dalolt akként, mini honlisziv dalolt

S ránk hagyta osztályrészül mind, amit Kiesall szivének dás világából,

Szűz énekére nyitva ajkait:

„Tekints az égre, s nem csalatkozol!

Az Ür mutatja olt malaszljailf S kibírja elfeledni hö szavát:

..Tiszteld, becsold Islenl, királyt, hazáit.

S nagy époszunk, becse« atándoka, Ereklyeként mit féiitc "őrizünk: Hotwzerehnének büszke temploma!

belérdepel elölte nemzetünk:

Mert szent szabadság benne áldozat

S ha bábaj ér vessük reá szemünk Es kinútinknak árja elapad,

Meri Írva ott: „Magyar, magyar marad!"

14. kép: Zrínyi, a költő emlékezete. Megjelent a Muraköz-Medjimurje lapban. Csáktornya, 1884. november 20. 19. sz. 37. 1.

48