Zágorec-Csuka Judit: A Zrínyiek nyomában (Pilisvörösvár, 2003)

II. A Zrínyi-kultusz a történelmi Zala vármegyében 1880-1920 között

Greskovich János tanár vezette. Őt követték Velkey Zoltán, Zrínyi Károly, Benedek Aladár, Pastinszky József, Pálya Mihály és Bencsák Rihárd. A kör rendes tagjai a Il-IV. osztályos tanulók voltak, akik csekély tagsági díjaikból szépirodalmi lapokra is előfizettek. A rendes gyűléseken kívül, amelyeket kéthetenként tartottak, díszgyűléseket is rendezett a Zrínyi Önképzőkör a nyilvánosság előtt, valamint irodalmi megemlékezéseket, és a hazafias események alkalmával ünnepélyek szervezését is elvállalták.

11.5.2. Zrínyi l’éter kultusza

Zrínyi Péter grófnak a sajtóban is megvolt a kultusza. Az Alsólendvai Híradó 1911. április 9-i számában jelent meg egy cikk Zrínyi Péter hamvait hazahozzák címmel. Zala vármegye lakossága, Csáktornya nagyközség és a horvátok mozgalmat indítottak a Bécsújhelyen (Wienerneustadt) 1671. április 30-án kivégzett és a Szent Mihály templom fala melletti gödörbe dobott magyar vértanú hamvainak hazaszállítása érdekében. A horvátok Zágrábban, Zala vármegye lakossága, és a csáktornyaiak pedig Csáktornyán akarták a nagy hazafi földi maradványait elföldelni. Szerintük Csáktornyának nagyobb jussa volt hozzá, hiszen: “Zrínyi Péter a mi érdekünk mártírja volt.” A Szabadság 1923. december 29-i számában egy bécsi hírlevélből tudhatjuk meg, hogy a jugoszláv kormány megkereste Wienerneustadt (Bécsújhely) város tanácsát, hogy visszakérje a Wesselényi-féle összeesküvés után kivégzett gróf Zrínyi Péter horvát bán és Frangepán Ferenc őrgróf csontjait, hogy a két horvát főnemest horvát földbe temessék el. A hamvak ellenértéke fejében a jugoszláv kormány két vagon disznózsírt ajánlott fel Wienerneustadt városának. Wienerneustadt tanácsa ekkor még csak tanulmányozta az ügyet, de afölött, hogy elfogadja-e az ajánlatot, 1923 decemberében még nem döntött.

Zrínyi Péter - aki báni méltóságában s birtokai egy részében is utódja volt az elhunyt Miklósnak - lett a Habsburg-ellenes mozgalom vezetője anélkül, hogy "birtokában lett volna azoknak a képességeknek, melyek erre a célra kvalifikálták (minősítették) volna!” - írta Zrínyi Károly Csáktornya monográfiájában 1905-ben, majd így folytatta: “Mint vitéz és jeles katona dicsekedett is sok szép erényével s ifjúságától kezdve az

43