Zágorec-Csuka Judit: A Zrínyiek nyomában (Pilisvörösvár, 2003)
I. A Zrínyiek és Alsólendva
milyen legyen a/ okos és igazságos bíró. Utána a legfontosabb jogi kifejezések olvashatók betűrendben, latin -horvát szójegyzék szerint/’ A lendvai könyvek fogadtatása feltehetően nagyon jó volt a magyarországi protestáns körökben. Természetesen katolikus körökben, különösképpen a bécsi udvarban nagy ellenszenvet váltottak ki. A veszedelmes könyvek megjelenésének hírére a király rendeletet bocsátott ki a nyomdász elűzésére, ü. Miksa ugyanis 1574. február 7-i rendeletében felszólította a pozsonyi országgyűlésen tartózkodó Bánffy Lászlót, Bánffy Miklós fivérét, hogy az eretnek nyomdászt azonnal távolítsa el Lendváról. Bánffy László ugyan azt válaszolta a királynak, hogy ő személyesen nem tud Hüfthalter Rudolf lendvai működéséről, azonban ettől függetlenül a rendeletnek komoly következménye lett. Hoffhalter Rudolf elköltözése Alsólendváról minden bizonnyal összefüggött Miksa császár követeléseivel. A nyomdásszal, amint arra már utaltunk, még ugyanabban az esztendőben Zrínyi birtokán, Nedeliščen találkozunk, ami azt jelenti, hogy Lendváról mindenképpen elköltözött. A XVI. századi magyarországi kulturális életre általában az úgynevezett "síivel "-műveltség volt a jellemző. Vitathatatlan tény, hogy Zala vármegyén belül Alsólendva e tekintetben jelentős centrumot képezett. E város esetében is tehát kimagasló szerepe volt egy müvelödéspártoió, feltehetően nemzeti érzésében is erős főúri családnak, a Bánffyaknak. A mohácsi csatát követő időszakban jelentős ideig még nyugalom volt a Mura mentén, azonban a 16. század 30-as éveinek elején Zala megyét is elérték a török portyázó csapatok. Kétségtelen, hogy 1587-ben a törökök már Lendva vidéken pusztítottak. A Zrínyiek két alkalommal is segélycsapataik révén részt vettek Lendva várának a védelmében. Az alsólendvai vár 1600 után, miután a török elfoglalta Kanizsát, fontos stratégiai ponttá minősült, akárcsak a Zrínyiek Csáktornyái vára is. Mindkét várnak a térségre vonatkozó stratégiai szempontokat illetően adódott meghatározó szerepe, hiszen a Mura völgye és a térséget átszelő néhány fontos útvonal szempontjából is jelentősek voltak. Példaként említhetjük, hogy 1664-ben maga Montecuccoli seregét a Muraközből Alsólendván át vezette Szentgotthárdra. '' Tantalics Béla: Lendva kulturális emlékei a 16. század második feléből. Lenti. 1688. 58.1. Göncz László: Fejezetek Lendva történetéből 1920-ig. Lendva: Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet. 1996. 75.1.
