Varga József: Nyelvművelő írások (Pilisvörösvár, 2019)

A kedves Olvasóhoz

3. Ige: Cselekvést történést, létezést kifejező szó vagy szófaj. A megy, az esik, a van szó szófaja ige. (Értelmező szótár, 1. kötet, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007.)

1. Igekötő: Az igéhez járuló, határozószóból lett, néha képző értékű elem, amely az igenévvel kifejezett cselekvés, történés irányát vagy állapotát jelöli meg, s az ige eredeti jelentését kisebb-nagyobb mértékben módosítja (pl.: be-, ki-, meg.); általában az ige előtt, meghatározott mondattani helyzetben pedig az ige után áll. (A magyar nyelv értelmező szótára, 3. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965.)

2. Igekötő: Az igével vagy igéből képzett névszóval szorosabb kapcsolatban álló, rendszerint határozószóból kifejlődött szófaj. Egyrészt jelentésmódosító vagy a történés minőségét módosító szerepben használatos, másrészt a cselekvés befejezett voltára utal. Rendszerint az ige előtt áll (elmegy). Legelterjedtebb igekötőink: meg- el-, be-, ki-, le- stb. (pl.: megad, elad, bead, kiad, lead). (Új magyar lexikon, 3. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962.)

3. Igekötő: Igének vagy igéből képzett névszónak a jelentést módosító (pl. befejezettségre utaló) összetételi előtagja (mint szó, illetve szófaj) (pl.: be-, meg-). (Magyar értelmező kéziszótár, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985.)

1. Főnév: Olyan szófaj, illetőleg szó, amely élőlényt, élettelen tárgyat vagy elvont dolgot (pl. cselekvést, történést, állapotot, milyenséget, mennyiséget) jelöl, azaz olyan valamit, amit önállónak, tulajdonságok, tartalmi jegyek hordozójának gondolunk. (A magyar nyelv értelmező szótára, 2. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966.)

2. Főnév: Élőlényt, élettelen tárgyat, gondolati dolgot jelölő szófaj, a névszók egyik csoportja. Jelentése szerint lehet konkrét és elvont. Konkrét a valóságban meglevő, érzékelhető, élőlények vagy élettelen tárgyak neve. (Új magyar lexikon, 2. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966.)

7