Halász Albert: Az alsólendvai sajtó és a néprajz 1889-1919 (Budapet - Lendva, 1994)

Alsó-Lendvai Hiradó - Gyilkos merénylet…

ról kerültek a nép közé, hanem azokat, ame­lyeket gyanithatólag a nép maga teremtett. A tündérmesék, állatmesék, az adomák, a mondák,a gunyversek, a tájszólások gyűjtése'mind fontos föladat. Sok ismeretlen, kiaknázhatlan kincs rejlik ezekben. Hatoljunk be a népköltészet gaz­dag birodalmába, és hordjuk össze a népszel­lem termékeit, a népéletet jellemző becses ada­tokat. írjuk össze a csufneveket, és kutassuk váj­jon ezek hogyan származtak. Megtudjuk ekként, hogy Nagy János tubás, azért tubás, mert az apja a galambokat kedvelte, Szemes József csira, a csufnevét a vöröshaja miatt kapta. A zsidók­nak adott csufnevekben a legtöbb humor és gúny nyilvánul meg. Van köztük Rosszkorgyütt, Darabzsidó, Mámele, Lesi, Gyarapszi, Kertnek­­gyütt, Tánczmester, jószivü Dávid stb. stb. Az egyesi-falvakra ragadt csufnevek is érdekesek. A kiskanizsaiak Sáskák, a nagykanizsaiak Her­nyók, az udvariak Zöldhasuak,. a tihanyiak Gardalesők. A babonák összeírása is fontos és érdekes néprajzi föladat. Ne is késlekedjünk ezzel sem, mert az általános mivelődés elszinteleniti, el­­gyöngiti, majd elpusztítja a r.ópélet jellemző jelenségeit; a néplélek megnyilatkozását : a ba­bonákat, a népnek a természetfölötti világrend­ben való hitét. Ha a babonákat vizsgáljuk, azt találjuk 205

Next

/
Thumbnails
Contents