Halász Albert: Az alsólendvai sajtó és a néprajz 1889-1919 (Budapet - Lendva, 1994)
Alsó-Lendvai Hiradó - Gyilkos merénylet…
gos tudománynyá, a „ciganologiá„-vá fejlődött. Nálunk evvel sem törődnek. Kinek van ahhoz kedve, hogy cigánysátort fényképezzen, cigány varázslótárgyakat gyűjtsön, s általában betekintsen a cigányputrik elmaradt világába? Ez pedig érdemes néprajzi föladat. A statisztika igazolja, hogy a kóborcigányok száma mindinkább csökken. A civilizációi hangosan követeli letelepítésüket, mostani életmódjuk megrendszabályozását. Ha a cigányok beilleszkednek a modern társadalom életmódjának keretébe: megmérhetlen idők ősisége pusztul el örökre. A cigányok életmódjának, lakás- és táplálkozási viszonyainak tanulmányozásával, gondolatviláguk, babonáik, jeleik, eszközeik, habár kevés munkájok termékeinek megismerésével, megvilágítva látjuk azokat az időket, melyekben bizonyára az egész emberiség a cigányok alacsony kultúrájában küzdött a léttel. A műkedvelő fényképészek szives figyelmét fölhívom az elősorolt dolgok fényképezésére, ügy a hazai-, mint a külföldi múzeumok szívesen veszik a lemezeket. A műkedvelők temérdek lemezt használnak el közönyös képthémákra, inig ha néprajzi tárgyakat választanának ki: nagy szolgálatot tennének a tudománynak. Sok képük igazolná, hogy müveit társadalmunk nagy zömének érzéke van a múzeumi ügyek iránt. Ha a külföldi múzeumokat el tudnók 185
