Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Szlichot - A bűnbánó imák - Klasszikus zsidó művek magyarul 11. (Budapest, 2019)
Szilchot Gedáljá böjtjének napjára - Ásréj
184 SZLICHOT- BŰNBÁNÓ IMÁK GEDÁLJÁ BÖJTJÉNEK NAPJÁRA םחרכ Mint az apa gyermekein, úgy könyörülj rajtunk, Örökkévaló! Az Örökkévalónál van a mentség, népeden áldásod örökké! A Seregek Ura velünk van, Jákob Istene az erősségünk mindörökké! Seregek Ura, boldog, aki Benned bízik! Örökkévaló, segíts meg, Urunk hallgass meg minket, amikor Hozzád fordulunk! חלם Bocsásd meg e nép vétkét nagy szeretetedben, amint élnézéssel voltál irántuk Egyiptomtól mostanáig, s ott az is írva van: רמאיו Akkor így szólt az Örökkévaló: Megbocsátok, ahogy mondtad! הטה Fordítsd erre füledet, Örökkévaló, nyisd fel szemeidet és lásd romlásunkat, meg a Várost, mely Nevedről van elnevezve! Mert nem igaz voltunkra, hanem végtelen irgalmadra támaszkodva visszük eléd imáinkat! Örökkévaló, hallgass meg, Örökkévaló, bocsáss meg, Örökkévaló, figyelj fel és cselekedj, ne késlekedj, a magad kedvéért, Istenem, hiszen Nevedről nevezik városodat és népedet! וניהלא Istenünk, atyáink Istene! הלבא Lelkem gyászolt és ábrázatom elsötétült, mikor az oroszlán [Nebuchadnecár] elsodorta' dicsőségem házát [a Széntélyt]. Még a menekültek, akiket meghagytak és a megmaradtak is elmorzsolódtak azon a napon, Tisré hónap harmadikán. A tűz és a mindent elsöprő hullámok elsodortak miközben azt tették, ledöntötték a Hajlékot és felszántották helyét. A megmaradtak öregei, kik elmenekültek a harag elől, romokban vannak, Gedáljá ben Áchikám böjtjén. Az ország legszegényebbjei szétszakadtak, amit hagytak a hernyók, hamar felfalták a sáskák. Kik a szőlőtőkéket ültették és a földet ásták elégtek annak szavára, ki miatt a Föld megremegett. Senki nem akadt közöttük, ki kerítést húzzon vagy tartsa a gátakat. Mit tudnék mondani, mikor az üvöltés annyira egyértelmű? Lelkem sanyarú, közösségem megtört. A tőkék, melyek megmaradtak a tűzvész után, jó okból, még meg sem telepedtek, mire már a düh miatt vándorolniuk kellett. Meddig rejted arcod előlünk? Halld meg sírásunkat és engedd ki fogvatartottjainkat! Ó Szent! Tudd, hogy nincs senki, aki értünk szólhatna, lásd pusztultságunkat, csak szánkkal tudjuk dicséretedet irányítani. Nemzedékről nemzedékre csökkentünk az idők egyik végétől a másikig, a kígyó pedig, viperaként mar
