Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)

1996 / 48. szám

felé száll bennem, majd a talpamon keresztül elhagy. Sporttáskám a fal mellett áll érintetlenül, ahogy megérkezésemkor hagytam. Széles pántját átvetem a vállamon és a fürdőszobából kihallatszó vízcsobogás hangja mellett csendben kimegyek a lakásból. A ház előtt pár métert futnom kell, hogy elkapjam a megálló felé közeledő villamost, mely a pályaudvarra visz. Kifulladva rogyok le egy ülésre az ablaknál, és amint kinézek rajta, a számtalan, erősen megvilágított kirakat egyetlen fénycsíkká olvad össze a szemem előtt a villamos sebességétől és attól, hogy nem figyelek. A jármű mély, búgó hangot hallat az indulásnál, majd a hang egyre emelkedik, és a kellő sebesség elértével ütemes kattogássá változik. Nem hallgatom, de hallom és hihetetlennek tűnik, hogy a villamoson ülök, ismét úton vagyok. Most figyelni kezdem a kattogást, kényszerítem magamat, hogy csakis ez töltsön be. A gondolatok azonban a maguk vasakaratával átszűrődnek a kattogáson. Hamarosan a vonat kerekeit hallhatom majd órákon át... meredeken emelkedő hegyek mellett fog kanyarogni, melyeken télen a hótakaró pont olyan fehér, mint a Kaukázuson, s mint amilyenek a vatta-felhők fent az égen... a hegyek hatalmas testükben érceket szülnek és táplálják a rájukboruló erdőket, hogy körénk leheljék a szennyünktől megtisztított levegőt... mennyire önzetlen, milyen magasztosan szép a természet... csak mi emberek zárjuk magunkat kíméletlen, önző akaratunk börtönébe... és még ki sem tekintünk a rácson...

Csikágó, 1994.

1 „Mogorva Démon - kósza lélek - / Röpült a bűnös föld fölött...”

2 „Az étert egy szent angyal járta. / S hogy útján arra érkezett, / Aranyszárnyát szélesre tárta / És gyengéden karjába zárta / A lánylelket, mely vétkezett...” Radó György fordítása, Lermontov: Válogatón költemények, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1957.

56