Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)
1996 / 48. szám
A tű foka az otthontalan posztkeresztény élet vitatkozik a semmivel ó a régi kényelmes pantheon! hit remény szeretet a szférák nem zenélnek neutrínó ível ahol a quantum hatalom a végzet eredet úgy támaszkodom a halálnak mint az életnek adatott illúzióm szabad vagyok és az is hogy predesztináltak a döntés először is nem akart elmenni mi a fenének hősködjön az ember azért csak mert valaki sértve van bármilyen szép a nő ez hiúság s ha unta volna is penelopét van a szomszédban nő elég ami az esetleges zsákmányt illeti egyáltalán nem bizonyos mi lesz ha egyszerűen odaég s egy büdös fillér nélkül tér haza ha ugyan visszatér? nincs erre sem garancia úgy döntött tehát fölveszi a szoknyát s lesz ami lesz ha fölfedezik megy s ha nem marad ró szánt és álmodik
