Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)
1996 / 48. szám
MÓZSI FERENC konokul őszül... „És csönd. Szomjúság.” (Ladik K.) ebben a feltépett csendben kell eligazodni zajainkkal minden rés megtelt gyanúval a hangtalanság is izgatottan hallgatózik a le gzaklatottabb a kedély indulattal nő a rémség haja konokul őszül imitt-amott bár nem sieti el a dolgot nincs is mitől felgyorsulnia a vágy és a dallam vadházasságra lép az álom elkenődve vár hogy felfedezzék mitől lesz az ember egyszerűen felelősségrevonható békülékeny és tovább nem verhető? az igazság mindig szomjas szemeink vermében kitikkadt versek - vergődnek ne árulj be és ne áruld el magadat huzamosabb ideig huzat sem lesz szellő sem rebben csak a nedv igénye és az elszalasztott alkalom megfeszített szomorúsága... 23
/
