Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)
1996 / 48. szám
valamikor gyertyát gyújtunk, várjuk meg, amíg leég. S amikor már mit sem babrálunk vele és hozzá sem nyúlunk: abban van a szertartás ott ahol megrebben és kilobban (Lélekharangjáték, 242—243. oldal) A Négyes ikrek és Szívbillentyű című versek szervező eleme az IDŐ, mint az emberi létezés létmódja. Az időtengelyre felfűzött létesemények, emlékképek és költői képek mindkét vers esetében kitágítják a vers világát, s egy tágabb, az emberi lét kérdéseit érintő horizontba emelik át a befogadót. A lírai alanyra azonban mindig az immanencia, a versbeszédben való bennlét jellemző, aki önmagát, önmaga helyét is keresi létben és időben. A Négyes ikrek ihletője az az újsághír, amely valóban négyes ikrek születéséről számol be, s az írói fantáziában az Éjszaka minden megnő című kisregény forrása lett. Ezt a második szakasz első sorának intertextuális átfedése igazolja, ugyanezen szakasz harmadik sora pedig időben, az éjszakában egymás mellé vágja a születést és halált, az emberi létezés két időbeli végpontját („éjszaka oly közellép születés és halál”). A vers hosszmetszetét az időkifejezések adják („órája összedől”, „dél”, „naponta pontban egykor / gyerünk mint akkor egykor”, „így megy hónapra hétszám”, „ott túr az évek gödörén”, „menetrendje” „holnap újra látom”). Közöttük az „órája összedől” kifejezés a központi elem, ez hordozza az értékpusztulást. Ennek feszül neki az „így megy hónapra hétszám / vele kivan a létszám” sor, ami az értékeknek az élővilág körforgásában történő kiegyenlítődésére utal. Ebben a keserűen hangzó sorban Határ Győző „vonulástanát” (Hanák Tibor kifejezése) is tetten érhetjük: a lét - folyamat, s azért van, hogy legyen. Ennek van valóságértéke, s nem lehet ellentéte a nemlét. A nemlét amolyan lyukszó, formai lehetőség a lét ellenpontozására, csupán a nyelv matematikai délibábja. A létegészen belül az emberi lét egyedi és megismételhetetlen. S noha a lét-nemlét határai szabályozhatatlanok, az emberélet mozaikjai kitapinthatóak. A Négyes ikrekben is hasonló, többrétegű mozaikos versépítkezés figyelhető meg. A történés hátterében Londonország képei derengenek fel (Darlaston Road, BOEING, ünnepélyes utca, néger utcaseprő, tejesember, hó-szürke autóhintó, hindu házaló), a tájban a halott anya emlékét a harmadik személyű személyes névmások és múltidejű melléknévi igenevek szokatlan halmozásával őrzi az emlékezet: az ő-szerette tájon az ő-leélte élet az ő-nevelte kertben az ő-megülte pad az ő-álmodta álom: a felidézte rémek az ő-hallgatta csendben - az ő-megérte nap ...az ő-tipegte utcát az ő-tapadta dombon ő-hitte templom áll A valóságos tájképekbe és emlékképekbe simul bele a kisregény alapgondolata, önmagunk keresztre feszítésének örök lehetetlensége, de most költői eszközökkel: az „ő életál-128
