Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)

1996 / 48. szám

vendékekhez. A maradékot ketten majszoltuk a gyilokfolyosó alá gördülve, kíváncsi atya­tekintetek gyűrűjében. Tihamér páter rábízta a cölibátus prése alól kicsordult szerelemverseit (borzalmak meg­jelenésre) - azt is a Zsiga feneketlen csomagtartója nyelte el, a bográcsok és a hálózsákok között pihen ma is - hál’ Istennek kéziratban. POZÍCIÓ - POZITÚRA! Az UK 27-26 rendszámú cirkáló repítette tulaját házassági tanúként az én előző házasságkötésemre. A nászgép esküvői hintóként is szolgált - óriási feltűnést keltve bedugult dudájával a milliós fővárosban, száguldott velem a rakparton a boldogság felé. Célunk elérésében csak a rendőrök akadályoztak meg. PRÓFÉTA! Az Ő táborában — egyéves Petra lányom vigyázó szemétől kísérve — And­ris, kocsija csomagtartójában ülve - Zoknit, Csomós Mariék kutyáját idomította, valahogy össze akarta hozni, amúgy természetéből adódóan állandóan nudista, Buksi kutyájával. A szeretetről prédikált, az együttélésről, az együttesekről, az együttlevésről - majd a felszál­ló reggeli ködben szólt Apáti nejének, hogy ideje megszoptatni az ikreket, ezután vehe­mensen újraélesztette a tüzet, majd bebújt mindig meleg sátrába, aludni. HALÁSZ! A szakkört a szigetre híva, uszadékfahorgász olimpiát rendezett a srácok­nak. Végén pontozta a kifogott cápákat. A jó eredményeknek köszönhetően közölte rajza­inkat az Új írás, a Kortárs, az Új Tükör, az ÉS, sőt a Mozgó is. A gyerekek nem tudták, hogy a magyar kultúrát csinálják. Nem halászott. A füzek alatt, gyökerek bilincsében-kanapéján, sárszobrot gyúrva di­csérte a pannon tájat, s a toszkán hátterekben is a Dunántúlt kutatta, az umbriai városok­ban is Debrecent találta. LOVAG! Ceca Velikovának kurizált, a bolgár cseretábor alatt, s megírta a GYANÚ cí­mű episztoláját az ÉS-ben. Arról, hogy tán e piciny alkotók, e közösség majd megváltoz­tathat mindent, művészetet, gazdaságot, szerelmet, hitet-------ha nem gyúrják Őket az agyagba!! (78-ban nagyon keményen gyúrtak!) Ebben az évben kocsiján szállítottuk grafikáimat a Ferencvárosi Pincetárlatba, majd se­gített a felaggatásban. Elkészülve, hogy koronát tegyen a tettre, autójával a járdára ugra­tott, megállt egészen közel a bejárathoz, kitárva az összes ajtót. Nino Rota körtánczenéje szólalt meg a 8 és fél-bői, hideglelésként a magnóból...- Ha erre nem másznak le a falról és nem perdülnek táncra figuráid - szart sem érnek a rajzaid... - mondta. Másnap, mivel mindent rendben talált, megnyitotta a tárlatot. - Volt szeretőm volt sze­retője... kezdte. APA! Fülöp fiam születésekor a névadó szentet emlegette, a néri Szent Fülöpöt, aki jobb szakkörvezető volt mint én, mint Ő... s ez a poronty még NÁLA is jobb lesz..., volt egy gyanúja... Ő majd teremthet... közösséget is. FENYTKAPOTT! (bocsánat) - Mostanság újra Zebegény és Visegrád, nyári táborok, művésztelepek a szakkörrel a Duna-kanyarban - (mi még kanyargunk), Ő... öngyilkos se­bességgel vette be a Dukai-kanyart - (csak egy betűnyi különbség...) - ez megmenthette volna! Morvay László szakkörvezető Az e számunkban szereplő Morvay-grafikák Simonffy András egy-egy idézetére születtek. 108

Next

/
Thumbnails
Contents