Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 45. szám
[a múzeum kávéház teraszán hold kél vörös boros tűnődéseink...] a múzeum kávéház teraszán hold kél vörös boros tűnődéseink káromkodássá nemesedtek észrevétlen ültünk üldögéltünk ott a ránkszakadt konszolidációs reménytelenségben : elmondhatnám: lehetett volna nekünk is történetünk hatalom-ejtette sebeinket büszkébben viseltük még mint szerelmes fogsornyomokat szeretkezéseink lángoló évadában emlékeink észrevétlen nemlétté párlódtak. s látod nincs már ki életéért sorsomba kapaszkodnék éjjelente hát a holdon ülő angyalok hárfáit hallgatom vörösen kélt a részeg hold a múzeum kávéház tűnődő teraszán, konszolidáltan üldögéltünk hisz már halottaink is voltak s biztosan tudtuk lesz is még talán, egymás nyakszirtjének íze rohadt a szánkban és hajdani zöld teák zöldeskék illata és cserélgetett lányok a felperzselt vízmosásban-------ők és még mások talán fölöttünk szomorú bikák lelkei szálldostak az alkonyi égen hajunk már a tél mondattanára figyel: tudtuk, üldögéltünk ott a ránkszakadt káromkodásban italainktól megrázkódtak s hánytak a kékre festett lámpaoszlopok de mi bírtuk s álltuk ajkunkig elmerülten a sárban, már csak a szelet vártuk, hiába moccanatlan langyos volt az este mentes rossz szimbólumainktól nem terhelték nehéz párájukkal az odvas temetők vártuk vártuk a szelet üldögéltünk tűnődve útrakészen hogy elszálljunk a múzeum kávéház vörösboros teraszáról el észrevétlen el mindörökre el a telihold felé 66
