Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 45. szám
ZALAN TIBOR [most írom a leglágyabb versemet amikor már nem szerethetsz szerelemmel...] most írom a leglágyabb versemet amikor már nem szerethetsz szerelemmel amikor karnyújtásnyire lélegzetedtől állok a végtelen hóesésben fekete kalapban lerongyolt lelkű madárijesztő márvány szivárványt gondolok sovány ágyunk fölé ízeket a szánkba egymás múlhatatlan szagát, megérkeznek majd a hóemberek is szén-szemükkel benéznek ránk a második emeleti ablakon fűzfás ablakunkon át benéz az erdő: s a temető is talán : szívünk fölött vigyázzban állnak már - a reménytelen nagy szabad avant-garde versek karnyújtásnyira lélegzetedtől már letagadnám az agyamban lüktető szitakötőket s lépnék ebben a mézes lírázó hóesésben feléd fájdalmas fejjel pálinkától duzzadt szemhéjakkal eljönnek majd el a hóasszonyok is visznek fehér tájba megnémult szerelembe tőled nem vigyáztál rám jól hagytad körülvegyenek maszkos bitangok -! árnyékuk lopd ki álmomból isten! -úgy vagy hogy nem vagy már úgy leszel mintha nem lettél volna soha. lépek feléd embermagasságú hóesésben bár karnyújtásnyira lélegzetedtől lehet meghalok Versek a költő kétnyelvű, (magyar-angol) Aversion című kötetéből, mely a Szivárvány könyvek 23. darabjaként a közelmúltban jelent meg. 62
