Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)

1995 / 45. szám

Modora, ahogy poharát Egészségükre üríti Kissé remegő kézzel, olyan Könnyelműen elegáns. A nő Szeme, ahogy visszatükrözi Türkizkék blúza színét a hűvös Délután puha fényében, olyan Váratlanul, alig hihetően Türkizkék. Este vonakodva Búcsúznak. A férfi gépe indul Először. Integet sokáig A taxi ablakából amíg Eltűnnek egymás szeme elől.

Egy év múlva megint egyszerre Érkeznek mindketten sietve,

Hogy áhítattal meghallgassák Egymás előadását, s vitassák Az irodalom helyzetét.

S hogy észreveszik, hogy finoman, Udvariasan, nagy tapintattal Mindkettő egy kis ásítást Nyomott el, gyorsan, finoman És udvariasan kezet ráznak,

Hogy elbúcsúzzanak egymástól, Éppen csak egy rövidke, röpke Órával előbb, mint kellene.

Indulás előtt mindkettő Újságot olvas, úgy tűnik, Elmerülten, a hotel tágas,

És már teljesen kiürült, Kényelmes előcsarnokában.

(Fordítás az angol eredetiből)