Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 46. szám
jellegű vállalkozásának. Az esztétikai szempontból is igen ízléses, könnyen áttekinthető szócikkek a tartalmi teljesség igényével készültek, némelyik csupán pár soros, némelyik kéthárom hasábos terjedelemben. Személyek esetében életrajzi leírásukat, szakterületük fórumait, munkásságukat és a róluk szóló irodalmat közölve. A névsoros részt földrajzi (országonkénti) és írói álnév mutatók egészítik ki. Ez a munka, nyomdai elírásaitól eltekintve, évtizedekre helyet biztosított magának a közhasználatban. Miska János Elérhető autonómia Heller Agnes - Fehér Ferenc: A modernitás ingája. T-Twins Kiadó, Budapest, 1993. Heller Ágnes és Fehér Ferenc tanulmánykötete, A modernitás ingája bölcseleti (ha tetszik: ideológiakritikai, társadalomelméleti és eszmetörténeti) tanulmányokat fog egybe, a századvég bízvást egyik legjelentősebb filozófiai látásmódját fejtve ki. Az újkor egyetemes értékeit valló szerzők írásai ezek, a lélek mélyebb rétegei felé közelítve is. Olymódon léptek-lépnek túl a marxi hagyományon (mintha csak F. A. Hayek ama megállapításának tanúságaként, hogy a magántulajdon és a család intézményeivel szembeforduló ideológiák nem lehetnek hosszútávon sikeresek), hogy az emberekre és társadalmakra tekintő oknyomozó és értékmérő szemlélet alapvonásaiban továbbviszi ennek az eszmekörnek számos alappillérét. Fogalomhasználatuk egyszerre határozott és elasztikus, jól meghatározott értékfilozófiai és szemléleti maggal rendelkezik ugyan, ám nyitott minden fontosnak ítélt probléma és nyelvezet iránt. A modernitás ingája mint metafora telitalálat. A század lényegi tanulságaként a könyv egyik alapmotívuma ugyanis az, hogy a két nagy társadalomszervezési alternatíva, tehát a ,.kapitalizmus” és a „szocializmus” merev egyoldalúságukban és egymással szembeállítva nem alkalmasak hozni azt a társadalomszervezési teljesítményt, amely nélkülözhetetlen a modemitás fennmaradásához. Mint mondják, sem a „túl sok kapitalizmus”, sem a „túl sok szocializmus” nem biztosítja a modern társadalmi szerződés egyensúlyát. A merev piacpárti-laissez-faire és a merev újraelosztó-központosító felfogásokhoz képest itt a gazdaság mint közintézmény koncepciója fogalmazódik meg, amely tiszteletben tartja a magántulajdon intézményét (értékfilozófiai választás, ugyanis a szabadság alapértékének tisztelete alapján, amelynek szerves része a tulajdonnal rendelkezés szabadsága), ugyanakkor azt vallja, hogy a cégek, gyárak, vállalatok tulajdonosai „olyan letéti alap képviselői, amelynek ügyeibe a ’társadalomnak’ (vagyis ’mindenkinek’) határozottan joga van beleszólni, mert a letéti alap helyzete kihat ’mindenki’ életére”. A két princípium ötvözésénél nem létezik rögzített arány, a „kontextus-politika” a mindenkori körülmények függvényében határozza meg konkrét szándékait. A társadalomszerkezet számos egyaránt jelentős szempont (osztályhelyzet, etnikum, kultúra, vallás, család, szexus) együtthatásában sejlik fel, az osztálykultúra a szerzők szerint a modern társadalmakban egyre inkább néprajzi furcsasággá válik. (Felfogásuk érdekesen ellenpontozódik egy-egy olyan szociológus álláspontjával, mint például A. Giddens, akinek meglátása szerint ugyanis a nyugati ipari társadalmak népességeiben erős osztálytudat él.) A történelem visszatekintve sem egy-egy alapszempontra épülő narrációként rajzolódik meg (tehát nem például az „osztályharcok történeteként”), hanem a premodern korok és a modern kor folyamataként, amelyben a „kétpólusú ellentétekhez” képest a „tényleges társadalmi dinamikának ingajellege” van. A modern kor alapmeghatározásait a gazdasági és technikai dinamizmus, városiasodás, az állam- és politikaszervezés, a tudományok térnyerése és a szekularizáció, valamint az egyén nagyobb fokú autonómiája határozza meg. A szerzők a posztmodernt a modern kor részeként értelmezik, egyfajta szemléleti többletként vagy érzékenységként, amely a modernitás mítoszai nélkül tekint a valóságos jelenségekre és fejleményekre: a „posztinodernitás semmi egyéb, mint a modernitás kritikai készletfelmérése”. A mű axiológiai magvát a szabadság és az élet alapértékei határozzák meg, s ehhez kapcsolódóan az olyan alapállások és szemléleti beállítódások hangsúlyos tisztelete, mint az emberi sokféleség, megértésigény és kényszermentesség, s ennek hátterében mondhatni a toleráns és mintegy belefoglaló univerzalizmus. A modernitás fennmaradásával ezeknek az értékeknek a meghatározó jellege őrződik meg, ám ez mindössze lehetőség. Mint írják: „úgy tekintjük a modern világot, mint keretet, amelyet mi vagy 152
