Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 46. szám
A 190 oldalas kötet a szerkesztő két bevezető tanulmányát s hét irodalomtörténész felmérését adja a legrégibb időktől a jelenkori magyar irodalmi törekvésekig. Hasznossága abban áll, hogy a szerzők egy-egy korszakot vagy irodalmi vonulatot átfogó, de kimerítő formában tárgyalnak. Basa Molnár Enikő bevezető tanulmányában a történelmi korok és események hatását vizsgálja a nyelv és irodalom fejlődésében. Illusztrálja a témát az Árpád-kortól, a latin nyelvű munkákon, a középkori trubadúr, a reformkori és modem irodalmi törekvések példáján át napjaink irodalmáig. George Cushing viszont a nemzet költőinek szerepét kutatja a történelem alakulásában. Megállapítja, hogy nálunk az írók, esztétikai törekvéseik mellett vállalták a politikai ellenzék szerepét is. Petőfi, Arany, Ady és Illyés Gyula munkásságán át igazolja, hogy legtöbb magyar társadalmi és politikai változás az irodalom nyomására jött létre. Szőnyi György Endre pedig a történelmi törekvések és témák kibontatkozását kutatja irodalmunkon keresztül, a középkori keresztény kultúrától, Balassin át Zrínyi költészetéig, hangsúlyozva a nyelv és irodalom egységét, s az irodalom nemzeti tudatosságát. A háború utáni irodalmi törekvéseket Rónay László tanulmányozza, míg Pomogáts Béla a külföldön lévő magyar alkotóirodalom jellegzetességét kutatja, a kisebbségi magyar irodalomtól a nyugati végek megújító irodalmi tüneményéig. Rónay több fő kérdés köré csoportosítja az újabb irodalmi jelenségeket: (1.) a szellemi ellenállás tünetei (Pilinszky János és Nemes Nagy Ágnes költészetén keresztül); (2.) az új irodalmi perspektívák jelentkezése (Mándy Iván és Ottlik Géza szépprózája alapján); (3.) a stílus és tartalom lázadó törekvése (Esterházy Péter és Mészöly Miklós regényei eredményeként); (4.) s az európai modern stílus beütései (Weöres Sándor példázatával), az új népi költők és urbánusok mozgalmáig (Juhász Ferenc, Nagy László és Konrád György alkotásai tükrében). Pomogáts a külföldi irodalmi példák nemzeti voltát vizsgálja svájci-francia, kanadai-francia, afrikai-frankofone és más modellek alapján. Megállapítja, hogy bár valamennyi felsorolt kisebbség számára elérhető a francia közös nyelvkincs, mégis élesen elválasztható utakon halad valamennyi. Míg az utódállamokban és nyugati kisebbségben élő magyarság, a befogadó vagy a létező államok társadalmi és életmódszerei elsajátítása ellenére is sokban hasonlít irodalmában a magyarországi szellemi és kulturális jellegzetességekhez. A szerző az utódállamokbeli magyar irodalom elemzését adja: Egyesülés az anyaországgal című fejléc alatt (Kós Károly, Reményik Sándor, Áprily Lajos, Nyíró József és mások munkásságán keresztül). Míg a nyugati magyar irodalmat Alternatív irodalom Nyugaton címmel tárgyalja. A tanulmányjelentősége abban áll, hogy a szerző megfogalmazza a magyar irodalom dualitását, elfogadva a kisebbségi irodalmak kettős kötődését az anyaország és a befogadó nemzetek kulturális kötelékein belül. Irodalmunk kritikai és esztétikai sajátosságait Dávidházi Péter tárgyalja az irodalom különböző értelmezésén keresztül. Foglalkozik az elkötelezett irodalom, a nemzeti-népi irodalom, az irodalom mint a nemzeti túlélés eszköze, irodalom és hazafiasság és más témákkal. Magyarország jelenlétét Dante könyveiben Anne és Henry Paolucci tárta fel a kötet-záró, kismonográfiának is beillő, olvasmányos munkájukban. Említést érdemel megjegyzésük, hogy Dante a magyar nyelvet Európa legfontosabb nyelvei közé sorolta. Anne Paolucci, a sorozat szerkesztője, bevezetőt írt a kötethez a magyar irodalom elszigetelt állapotáról. Jelen gyűjtemény, a néhány ékezeti és adatbeli elírás ellenére is, nagyban hozzájárul az irodalmunkat évszázadokon át körülvevő kínai válaszfal ledöntéséhez. Encyclopaedia Hungarica. Szerk. Bagossy László Calgary: Hungarian Ethnic Lexicon Foundation, 1992. Több mint egy évtized igyekezete fekszik ebben a hatalmas kiadványban. A négy kötetre tervezett enciklopédia 24 ezer címszót foglal magában, összképet nyújtva az anyaországbeli s az öt kontinensen élő magyarság történetéről, néprajzáról, politikai, társadalmi és felekezeti ismérveiről. Közel háromszáz munkatárs közreműködésével került nyomdába az enciklopédia, köztük 138 cikkíró, 90 regionális szerkesztő, 30 szerkesztőbizottsági tag s megannyi szaktanácsadó, technikai asszisztens és képzőművész a világ minden tájáról. Szinte ámulatba ejtő, merész vállalkozás egy ekkora munka eltervezése és véghezvitele. 1981-ben én is jelen voltam Calgaryban az enciklopédia genezisénél, s pironkodva megvallom, tamáskodva fogadtam ezt az elgondolást. Akkoriban még a képzeletet is felülmúlta egy ilyen hatalmas intézetnyi, szétszórtságban élő 150
