Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)

1995 / 46. szám

A fiatalok kezdeményezései közül legjobban a Kolibri Színházban (pici és büdös) színrevitt Megyeri gyalog galopp; zenés kolibri két részben című, valóban profi randalírozás bűvölt el leginkább. Egy ügyes Monty Python-t láttunk „megyeiül,” azaz magyaron. A színészek megállás nélkül beszélnek, ordítoznak, zenélnek, „lovagolnak” (a tenyérnyi színpadon!), báboznak, táncra perdülnek és hősködnek (páncélruhás vívások, vízbefúlások, ami szem-száj-ingere). S aztán jön Megyeri - gyalog. Ne tessék aggódni - a végén a tehetséges, lelkes színészgárda előkeríti még a kelyhet is. Teenagereknek melegen ajánlom: disznólkodás nélküli „oltárian jó” szórakozás.

Továbbmenve mással is alátámasztanám, miért látom optimistább prizmán keresztül a drámai életet. Hadd prezentáljam, mint mindig, az 1993-94-es évad Színikritikusok Díjait. Idén csak húsz, de a legkülönfélébb beállítottságú kritikus szavazott. Ismét problémás volt a többség elérése, viszont bejutottak végre vidéki színházak is. Konszenzus híján azonban három fontos kategóriában nem adhattak díjat: 1. Legjobb magyar dráma; 2. Legjobb női mellékszereplő; 3. és a Különdíj. (Az utolsót én megosztva a Kamrának és Kolibri Társulatnak ítéltem volna, de nem kérdeztek!) A Legjobb rendezés díjat megosztották: Ascher Tamás Pirandello: Ma este improvizálunk (Katona József Színház) és Howard Baker: Jelenet egy kivégzésből (Kaposvár) című művek rendezői bravúrjaiért és valóban az „ismeretlenségből” berobbanó Mohácsi János között, aki egy Jókai Mór-szöveget alkalmazott színpadra: Itt a vége, pedig milyen unalmas napnak indult címmel a Nyíregyházai (igen, jól olvassák!) Színházban. A Baker-darabban nyújtott felejthetetlen alakításáért Molnár Piroska kapta a Legjobb női főszereplő díjat; Garas Dezső viszont a Legjobb férfi alakításért, különösen a Godot-ra várva és A nagybácsi álma művekbcni csodajátékáért. (Mindkettő, furamód, a zűrös, sokat-szidott, új Művész Színházban került színre. Tanulság: nem a színházzal magával van a baj, hanem az egyedi előadásokkal). A Legjobb férfi mellékszereplő: a remek Haumann Péter; a Ma este improvizálunk, Rosmersholm és a Vőlegény-ben nyújtott produkciójáért. (Én ezt a díjat is megosztottam volna közte és a hason-remek Garas közt, de hát...) A Legjobb díszlet „fél”-díjat Kentaur nyerte Kleist: A heilbronni Katica és a Mesél a Bécsi Erdő (Vígszínház) színreviteléért. A „másik felet” az orosz Igor Popov szerezte meg a Művész Színházbeli (íme a másik példa!) A nagybácsi álma díszletéért. A Legjobb jelmez díját is A heilbronni Katica tervezője, Bartha Andrea kapta. Valóban, csak szuperlatívuszokban szólhatunk erről a darabról, különösen technikai szempontból. A kritikusok közt sem volt nézeteltérés ebben a két kategóriában.

Soroljunk fel ezekután néhány további kitűnő darabot, rendezést és alakítást, melyek ugyan díjat nem szereztek, de fel-felbukkantak a kritikusok listáin. A sokoldalú Forgách András újra írt egy jó kis drámát - Tercett -, mint minden évben; Darvasi László viszont (új, gyorsan emelkedő sztár, figyelem!) Vizsgálat a rózsák ügyében című darabjával debütált, míg Németh Ákos Anita című vígjátékával szállt be a ringbe. A kimúlhatatlan, már nem mogorva Moldova ezúttal drámaíróként jeleskedett: Az ifjú gárda, avagy... c. mesterműve (rosszízű szájat kérjük öblíteni; a cím ironizál!) telt ház előtt fut állandóan a Játékszínben. Rendezőként ki kell emelnünk Ács Jánost; Oidipus-a a Vígben frenetikus siker. Hasonlóan a másik zseni, Ruszt József Marlowe: II. Edward-remeklése a Budapesti Kamarában. A leggyakrabban dicsért színészeket csak röviden felsorolom szerepeik megnevezése nélkül: Eszenyi Enikő, Törőcsik Mari (minden aljasság ellenére, amit ellene elkövettek a múlt félévben!), Bozsik Ivette, Csákányi Eszter, Máthé Erzsi; valamint Gálffy László, Darvas Iván, Nagy Dezső, Kézdi György, Máthé Gábor, Kulka János, Lukács Sándor és Koltai Róbert.

Kommentárjaikban idén nem zokogtak annyit a szavazó kritikusok. Többen éltették a gombamód szaporodó alternatív társulatokat, az első évadját ünneplő Művész-t (sajnos,

142