Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 46. szám
Az Anyanyelvi Konferencia tevékenysége és programja gyakorlatias, és ilyennek is kell lennie. Az anyanyelvi mozgalom nem valamiféle nemzeti ideológia retorikai képviseletében látja feladatát, hanem a kisebbségi magyarság kulturális intézményeinek, nemzeti kultúrájának támogatásában, a részekre szakított magyarság lelki egységének helyreállításában. Az anyanyelvi mozgalom munkafeladatok elvégzésére szerveződött, a határokon túl: a kisebbségben és a szórványban élő magyaroknak kíván hasznos és gyakorlatias támogatást nyújtani. Ilyen gyakorlatias célok érdekében tervezzük megrendezni az 1996-ban soron következő VIII. Anyanyelvi Konferenciát is, mint említettem, Egerben. Ez a találkozó a következő témát dolgozza fel: „Magyarság és egyetemesség az ezredfordulón”, vagyis azzal igyekszik számot vetni, hogy a magyarság európai elhelyezkedése és otthonra találása milyen kulturális építőmunkát kíván elsősorban a kisebbségi és szórványmagyarság körében. Ennek a kulturális építőmunkának két nagy köre az oktatás és a tudományos kutatás, mindkettő igen sokat sérült a korábbi évtizedek során. A tervezett egri konferencia ilyen módon egyike lesz a magyar honfoglalás ezeregyszázadik évfordulóján megrendezendő összmagyar értelmiségi találkozóknak. Az Anyanyelvi Konferencia hagyományosan mindig is a magyar értelmiség legjobbjait gyűjtötte össze, s noha nem kívánt exkluzív társaság lenni, kétségtelenül törekedett és törekszik bizonyos intellektuális színvonalra. Megemlíthetem, hogy tizenkét tagú elnökségében kilenc egyetemi tanár (vagy ennek megfelelő munkakört betöltő szakember) foglal helyet: Budapestről, Erdélyből, Szlovákiából, Angliából, Franciaországból, Svédországból és az Egyesült Államokból. Valamennyien önkéntesen, nemegyszer komoly anyagi áldozatokkal végzik munkájukat. Erre az önkéntességre és áldozatkészségre a továbbiakban is nagy szükség van, mindazonáltal nem nélkülözhető a kormányzati és intézményi figyelem, felelősségvállalás és támogatás. Reméljük, hogy az elmúlt negyedszázados munka, és különösen a mögöttünk lévő három esztendő erőfeszítései következtében az Anyanyelvi Konferencia a korábbiaknál nagyobb figyelemben és megbecsülésben részesül, és hatékony eszközökkel lesz képes eleget tenni annak a küldetésének, amelyet az egyetemes magyar kultúra védelmében és a nemzet szellemi egységének megerősítésében magára vállalt. ■ Szabó Laci bácsitól (Los Angeles) utolsó levele sorait idézve búcsúzunk: „Idegen nyelvtengerben nőttem fel, aki mindig hű maradt fajtájához a mostoha körülmények ellenére is.........nem peregtem le a magyarság fájáról őszi levélként, mint sokan mások”. 135
