Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 46. szám
MOHL HAJNALKA Fények asztalán Fényen táncoló penge nyakamba költözött hó esik méhemben ablak nyílik a fagyra hull tollak szárnya hangod gőzölgő tea az éjszaka sarkaiban ropog az üvegszem még fölfejthető a csúnyaság hídjain a karosszék viaszcseppjei a homály elvetélt hintázása Nyújtózó temetők Kéz nyúl ki remegőn az éjből tétován mindenütt tükörszeletek a földben hűséges lábnyomok fehér hangyaboly rohan belepi a FI old arcát lucskos felhő szélén öngyilkosok bakancsuk talpán eltévedt sár kristályok kaparják torkunkat árva sikoly lóg az üres űrben kezünk kagylót szorít: fülelnénk mélységek csöndjét mélyre taposott ég borotva peremén kacéran tátong a hideg belénk vájja körmét a tükrön túl már idegen a szem a test, de a tépett rozsdás falevelek a temetők ott is 62
