Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 46. szám
FALUDY GYÖRGY Ot szonett CCLXV (T\idás) Szókrátésztől Voltaire-ig és tovább vagy száz évig, áldás volt az ismeret. Kik részt kértek belőle, messze láttak s mohón szürcsölték mint a friss tejet. Tudásukkal az embert segítették és megjavították az életet, habár útközben összetévesztették a teóriát meg a tényeket. Az ismeret ma mindenkit magányos toronyba zár, ahol a téboly szálldos, hol nem lelünk hitet, harmóniát, gyógyszert a halál és a jövő ellen, sem vigaszt. Mentői többet tud az ember, annál kétségbeejtőbb a világ. (Budapest, 1993) ccLxxxrv (Georgij Ivánov) Ivánov költő Párizsban nyomorgóit, ahol keserű az emigráns élet. Nagy társaságba hívták estebédre orosz barátok. 0 nagyon elkésett. Rongyos volt. Azok már mindent felettek, nem maradt, csupán egy nagy darab torta. „Most nem tudok", sóhajtott fel Georgij. Az asszony szépen összecsomagolta. 3
