Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)

1995 / 45. szám

esete, Thinsz Géza, mint északi szófuvaros, aki magyarsvédül és svédmagyarul beszél. (Czi­­gány Lóránt András Sándortól, Gömöri Györgytől Sulyok Vincéig és másokig tekinti át nemzedékét.) Az emigráció történetéhez, a különböző ma­gyar szervezetek bemutatása (például a hollan­diai Mikes Kelemen Kör, a Szepsi Csombor Kör), az Anyanyelvi Konferencia párbeszédé­nek vizsgálata is hozzátartozik. Czigány Lóránt ezek működésének áttekintésével is az egyete­mes magyar művelődés történetét írja - szinte egyedül a fogyatkozó külhoni mezőnyben. Szekér Endre ...szerves rendjébe... Pomogáts Béla: Nyugati égbolt Tanulmányok a nyugati magyar irodalomról A Magyar írószövetség és a Belvárosi Könyvkiadó kiadása 1994. Irodalmunk egysége, az egyetemes magyar kul­túra, irodalom felfogása - nehezen formálódott, viták közben, míg végre kialakult. Pomogáts Béla hosszabb fejtegetés után, Illyés „ötágú síp”-felfogására utalva állapítja meg, hogy az egységes magyar irodalom természetes része a bárhol született magyar nyelvű irodalmi alkotá­sok összessége. S a korábbi elszigeteltség, poli­tikai nézetkülönbségek után vitathatatlanná vált irodalmunk egysége, a szomszédos országok­ban lévő magyar nemzetiségi (kisebbségi) iro­dalmak és a nyugati világban kialakult magyar irodalom egysége a magyarországival - írja Po­mogáts A kirekesztéstől a befogadásig című ta­nulmányában. Ez a ma már természetesnek tűnő irodalomfelfogás, irodalomtörténeti szemlélet hosszú és nehéz küzdelem, folyamat eredmé­nye. Hiszen 1972-ben a kecskeméti Forrásban megjelent, Határ Győzőről szóló tanulmánya - mint a személyes bevezetőben ír erről a szerző - jelentős botrányt váltott ki, a Népszabadságban támadták őt és a folyóiratot, ezért nem kapott utána útlevelet Hollandiába. De szerencsére so­kat változott a légkör: a „spenótnak” nevezett akadémiai irodalomtörténet külön kötetben fog­lalkozott a határon túli irodalommal 1982-ben, Béládi Miklós-Pomogáts Béla-Rónay László A nyugati magyar irodalom című könyve 1986- ban megjelent. És örömmel vettük tudomásul, hogy Pomogáts Béla Az újabb magyar irodalom (1945-1981) című kézikönyve együtt, egy kö­tetben tárgyalja a második világháború utáni magyar irodalmat műfajonként, korszakonként, nemzedékenként, és világosan utal külön feje­zetben az erdélyi, a felvidéki, a vajdasági, a kár­pátaljai és a nyugati magyar irodalomra. S talán itt említhetjük meg a Párbeszéd Magyarország­gal című kötetet, mely a nyugat-európai és ten­gerentúli magyar tanulmányírókat mutatja be (1991). A kötetet Pomogáts Béla szerkesztette. A hazai nagyközönség számára Ötágú síp cím­mel jelentetett meg antológiát 1992-ben a hatá­rokon túli magyar irodalomról. Pomogáts Béla irodalomtörténeti munkássá­gának egyik legfontosabb, legjelentősebb terüle­te - a nyugati magyar irodalom vizsgálata, érté­keinek felfedezése, irodalomtörténeti feltérképe­zése. Kulcsfontosságú A kirekesztéstől a befo­gadásig című általános jellegű tanulmány, mely­ben a nyugati magyar intézményeket, fontos iro­dalmi műfajokat és legfontosabb képviselőket, a nyugati szellemi hatásokat, az „irodalmi nem­zet” (Szabó Zoltán) felfogást, a nyugati magyar irodalom jövőjét tekinti át. Ez a probléma, a nyu­gati magyar irodalom jövője lényegesen meg­változott az 1989-es rendszerváltás után, a haza­­település és a hazai megjelenés lehetőségeinek változásával. (Félig függ össze ezzel a kérdéssel például Márai Sándor elzárkózása a nyugati ma­gyar közösségektől vagy Határ Győző különál­lása, 1976-os istenhozzád-mondása az emigráci­ónak.) Hasonlóképpen nagyon lényeges társa­­dalmi-politikai-irodalmi vonatkozású A ma­gyar-magyar kapcsolatok horizontja az ezred­fordulón című tanulmánya, melyből egy-egy ab­szurd történetet szeretnék kiemelni. Thinsz Gé­za, a Stockholmban élt, a közelmúltban elhunyt költő Adjatok már egy magyar tolmácsot című versében arról ír, hogy Budapestre érkezve egy hivatalos ember megkérdezte tőle: óhajt-e tol­mácsot? Ő udvariasan meghajolt, és folytatták a beszélgetést - magyarul. Thinsz Géza, a magyar költő, szeretett szülővárosában - „magyar” tol­mácsot kap. A „tolmács”, „idegenvezető” - saj­nos - sok esetben Közép-Európában az államha­talom embere, besúgó. A másik abszurd történet hőse maga a szerző, aki hivatalos akadémiai ki­küldetésben jár Bukarestben és Kolozsváron, s az Egyetemi Könyvtárban szeretne kutatni. Tol­máccsal megy, franciául és románul beszélnek. Később derült ki, hogy a könyvtáros magyar, és csak románul beszélhet hivatalosan. Ezt a törté­netet azzal fejezi be Pomogáts, hogy ekkor értet­te meg Ionesco, az abszurd dráma mestere - ro­mán származású, román társadalmi környezet­ből került ki. 150

Next

/
Thumbnails
Contents