Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)

1995 / 45. szám

is az 1940-es évekre vált teljessé. A rövidhullámú adások egyébként meghatározott időben kerültek sugárzásra, és a vevőkkel felszerelt őrsökön abban az időpontban egy csendőrnek mindig a készülék mellett kellett tartózkodnia és venni a híradást.

A csendőrségen belül az 1940-es évek elejére újabb „szakszolgálati ágak” csírái jelentek meg, úgy mint a vasúti csendőrség, melynek a feladata a vasúton elkövetett bűncselekmények megakadályozása, illetve felderítése volt. Ez azért is fontos volt, mert a vonat mozgása következtében számos csendőrőrs területét érintette, az elkövetett bűncselekmény felderítése pedig a területi elv alapján egyszerre számos őrsöt is érinthetett volna és idő- és szolgálatigényesnek bizonyulhatott volna.

Természetesen az ilyen kezdődő „szakszervek” kiépülése nem fejeződött be, megjelenésük a közbiztonsági területen működő katonailag szervezett őrtestület feladatainak módosulását jelezte csak.

A csendőrség szolgálata

A magyar királyi csendőrség szolgálatáról elmondható, hogy annak alapvető meghatározása nem volt más, mint az 1881-ben megfogalmazott szolgálati feladatok ellátása egy modernebb korban. A kérdést szabályozó Szervezeti és Szolgálati Utasítás a m. kir. csendőrség számára című „szabályzat” 1927-es és 1941-es kiadása is alapvetően 1881-re nyúlt vissza. Mind a kettő a szolgálati feladatok meghatározását tartotta igen fontosnak. Ezeket az 1941-ben megjelent SzUT tizenkilenc pontban foglalta össze.

A csendőrség szolgálata közbiztonsági és belső szolgálatra tagozódott. A belső szolgálat a honvédségnél is ismert feladatok ellátására vonatkozott - pl. laktanyarend, szobarend, naposi szolgálat stb. míg a közbiztonsági szolgálat mindazon szolgálati ténykedések összességét jelentette „... melyek célja a törvények és a törvényes rendelkezések végrehajtásának fegyveres erővel való biztosítása”. Az előírások szerint a közbiztonsági szolgálat négy részre tagolódott:

1. államrendészeti szolgálat,

2. közrendészeti szolgálat,

3. igazságügyi rendészeti szolgálat,

4. karhatalmi szolgálat.

A közbiztonsági szolgálat szolgálatkezelés szempontjából három szolgálatra tagolódott:

a. „rendes szolgálat” - ami minden hivatalból kivezényelt és egyenruhában teljesített szolgálatot felölelt,

b. „felszólított szolgálat”, mely csak bírósági, vagy hatósági felszólításra vezényelhető szolgálatot jelent,

c. „ellenőrző szolgálat” - a felsorolt szolgálatot ellátó egyének ellenőrzését jelenti.

A szolgálatkezelés szempontjából nézve a dolgot megállapíthatjuk, hogy a közigazgatás illetékes hatóságai a csendőrséget megkereshették és azt „szolgálat teljesítésére” kérhették fel. A felkérést követően az arra feljogosított személy már nem szólhatott bele abba, hogy a csendőrség azt milyen formában, hány fővel végzi el. Az ilyen szolgálat teljesítése után a csendőrségnek bizonyos költségtérítés járt, mivel az nem olyan feladatot látott el, amelyre az előírások szerint köteles volt.

A helyi közigazgatás és a csendőrség viszonya mellérendeltnek volt tekinthető és így könnyebb volt elkerülni az esetleges súrlódásokat.

145