Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)

1995 / 45. szám

tes nyelv grammatikáját lefedi, egy-egy természetes nyelv viszont a maximálnyelvnek csak egy bizonyos - persze akár jelentősebb - hányadát fedheti le.

1.5022 Az iméntiekből érzékelhető, hogy bár a gondolatvilág egyik legtermészetesebb kifejezési közege a nyelv, mégis igen gyakran megelőzi a nyelveket.

3.3201 A gondolat csak a nemgondolati - tevékeny, tárgyias - közegekbe szőtten igazán gondolat.

3.3202 Ennek fényében valójában nem is furcsa, hogy, amint ez a maximális nyelvnél szóba került - amely episztémikus konstnikció, szemben a társadalomfilozófiai konstrukciót jelentő minimális nyelvvel -, azonosítjuk egymással a gondolatnyelvet és az ontikus nyelvet.

3.3203 A gondolatnyelv megjelölés ugye felidézi az egyik szellemi alapképességet, az elmét. Miért is ne beszélhetnénk így a szellem vagy valamennyi szellemi szerv nyelvéről is. (A nyelvcselekvéseket jelentő operátorokat mintegy az alapszervek és ajárulékos képességek mentén rendezve el.)

3.3204 Mégsem nyelvbotlás volt az imént, hogy nem, például, a szellem nyelvéről, hanem gondolatnyelvről beszéltünk, hiszen a szemlélődő, mégha olykor érzelmeinek hatása alá kerülhet is, elsődlegesen elméjét működteti, sokkal inkább, mint az involvált megfigyelő, aki rossz esetben kínosan hánykolódhat a tárgyszerű megfigyelés igénye és a szenvedélyes elköteleződés (belső vagy külső) kényszere között.

3.3205 Az ontikus nyelv kiforrott eredményt sugall, a gondolatnyelv pedig involválhatja a gondolat fejlődését is. Akár úgy is pontosíthatjuk tehát az előbbieket, hogy a gondolatnyelv önmagukat igazoló eredményei ontikus nyelvvé állhatnak össze.

2.302 A társas viszonyok ontikus nyelvének egyik legfontosabb fogalma az érték. Az élték normakömyezetéről levált vagy leválasztott norma, amelyet társas presztízzsel rendelkező közéleti szereplők az általánosság igényével terjesztenek a közéleti térben.

2.303 A norma késztetően odafordulásos helyzetekből típusosul ki. Az elvárás típusossá vált attitűdje ez, amely konkrét helyzetek azonosan strukturált típusaiban fordul rendszeresen elő, hogy típusos szereplőkre vitten és típusos szituációkban fogalmazódjék meg hivatkozási alapként.

2.304 Az odafordulás és az elfordulás a figyelem funkciói. Á késztetés kifejezésmodalitás.

2.3021 Az érték ilyen fogalma személyérték. Ez olyan mentális faktort jelent, amely az emberi viselkedés vagy cselekvés szabályozásában vesz részt. Vannak még személyre vonatkoztatott értékek, amelyeket hozzávetőlegesen rendezhetünk a mentális-materiális dimenzió mentén is. Mentális személyre vonatkoztatott értékek például a természet esztétikai kategóriái, materiális érték, mondjuk, a naturális formájában közömbös tőke (például egy aranyrúd vagy egy értékéért tartott ingatlan), középütt pedig olyan - egyaránt mentális és materiális - értékeket találunk (ezekről sem szokott például eszünkbe jutni az idealizmus-materializmus polarizáltsága), mint például a család vagy a béke.

3.32011 A hiposztazált érték vagy értékbirodalom egyes realista filozófiai iskolák nyelvjátéka. E gondolati konstrukció mögött az érték fogalmát illető számos releváns tényező marad figyelmen kívül, úgy mint az értékképzetek genezisének vagy az értékstátus fenntartásának kérdései. Általában az emberi tudat mint olyan státusára téve szert a saját társastudat hiposztazálódik.

3.32012 Az a hajlam, amely az értékhiposztázis mögött munkál, a bizonyosságokat keresés hajlama. Ez, az ilyen vágású bölcselők nem ritkán kontemplativ hajlama ellenére, gyakran kapcsolódhat össze konstmktív aktivizmussal és totalizáló szándékkal.

134