Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)

1995 / 45. szám

mára nagyon is érdekes minden részletében. A filozófus azonban megelégedhet egy olyan kartéziánus kettősséggel, hogy a szellem átfolyik a testbe és a test átfolyik a szellembe.

4.2 A test megannyi entitás és vonatkozás jegyeit hordja magán, amelyek a mindenkor helyzet szülte benyomásban fonódnak össze.

4.3 A szellem számos különböző hatású szerv és eltérő jellegű tartalom szövedéke, amelyek majdhogynem fölfejthetetlenül folynak át egymásba. Persze számos képet lehetne festeni a szellemről, s az alábbi rajz csak egyike lehetséges rendezéseinek.

4.31 A szellem legnagyobb mértékben testi része az érzésszerv, amelyen itt az öt érzékszerv és a belső érzés által létrehozott érzéstér posztulált szervét értjük.

4.311 Ennek megfelelően azt mondjuk, hogy az érzésszervben elválnak egymástól a látás, a hallás, a tapintás, a szaglás, az ízlelés és a belsőérzés érzékszervei.

4.32 Nevezzük léleknek érzelmeink szervét.

4.33 A gondolatok szervét hívjuk elmének.

4.34 A szellem az emlékezet szálaiból szövődik.

4.35 Az akarat-figyelem a szellem működésének alapfeltétele, ott több-kevesebb rend forrása.

4.36 A kifejezésszerv éppoly testies eszköze a szellemnek, mint az érzésszerv. S éppoly posztulált is, hiszen a kifejezési eszközeink (nyelv, mimika stb.) által létrehozott kifejezéstér konstruált szervét értjük így.

4.301 Az érzésszerv és a kifejezésszerv közvetítőén létrehozó, a lélek és az elme szubsztantívan, az akarat pedig ontikusan létrehozó (vagy generatív) szerv.

4.302 Az emlékezőképesség a szellem háttér- vagy fenntartó szerve, operatív vagy működési orgánuma pedig az akarat.

4.3021 Emlékezet nélkül ugyanis olyan volna a szellem, mint a test ideg- és érrendszer nélkül, akarat híján pedig (ami magában a szellemben akár figyelemnek is nevezhető) elveszítené tevékeny kapcsolatát a tárgyas és társas mezőkkel.

4.303 Ezek a szellem alapszervei, amelyek sokszínű együtthatásából adódnak a derivativ vagy levezetett szervek.

1.40 Míg a szellem egyéb szakosuk formái gyakran egyetlen vagy néhány

szerv meghatározó hatását tükrözik, addig a nagy bölcselet (szemben a szakfilozófiával) a szellem valamennyi alapképességének abszolút szinkretizmusa.

1.411 Bár ugyanakkor az is igaz, hogy egy-egy bölcseleti munkásság - s ez még hangsúlyosabban van így a szakbölcseleteknél -, megfelelően létrehozója alkatának, inkább tükrözheti a szellem bizonyos szerveinek emanatív hatását.

1.412 Az is nyilvánvalónak tűnik, hogy a szellemi szervek kölcsönviszonyát illetően egy-egy bölcseleti mű esetében a szerző életszakaszbeli szituáltsága is szerephez juthat.

1.413 Ezeket és a többi hasonló körülményt úgy foglalhatjuk össze, hogy a filozófia - mint a szellemi alapképességek abszolút szinkretizmusa (amihez hozzáértjük a levezetett szerveket is) - minden egyes objektivációkörében vagy objektivációjában sajátos, mégha tipologizálható, súlyozódást mutat.

1.42 A fdozófia így valójában nem is szakosuk szellemforma, hanem, mondhatni, felfokozott hétköznapiság.

1.421 Hogy a bölcselet felerősített mindennapiság, ez annyit tesz, hogy minden

személy is filozófus, csak nem olyan mértékig, mint azok, akik a bölcsesség igazi szerelmesei. Másként szólva, míg a spontán fdozófus amúgy mellesleg foglalkozik bölcselettel, addig a fdozófus (akit e vonatkozásban szembeállíthatunk a járulékos és a szakos bölcselet művelőjével is) életbenmaradása feltételeként van arra utalva, hogy amikor csak lehet, e hivatásának adózzon, s hogy így nyert szerény gondolatait próbálja meg papíron is formálni.

130