Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)

1995 / 45. szám

urakká, főpapból bérgyilkossá stb. Cs. Németh Lajos Pembroke-ja ezenbelül is eljátssza a nagy túlélőt, aki szinte észrevétlen van jelen mindenütt, és minden váltáshoz, változáshoz alkalmazkodik. (Ne feledjük, végül is az alcím szerint Pembroke szolgái játsszák el a történetet.) Kiemelkedik még a szereplőgárdából Dunai Tamás, aki a főpap számára elképzelhetetlen megalázása fölötti megdöbbenését és a bérgyilkos szakmaszeretetét, szakértelmét (mellyel ez a figura furcsa módon fölébe emelkedik „semmilyen” környezetének) egyaránt lenyűgöző hitelességgel játssza el. Az adott rendezői felfogásban csupán az Izabella királynét alakító Egri Márta került nehéz helyzetbe. A férjét szerető, hozzá ragaszkodó, magát később mégis Mortimemek odaadó asszony változása nincs motiválva, s az előadásban nincs színészileg fölépítve sem. Egri az egyetlen lehetséges megoldást találja meg: a megaláztatásoktól lassan rezignáló, Mortimer ostromainak végül is valamiféle tehetetlenségi nyomaték hatására engedő nőt kísérli meg színpadra állítani. A darabbéli, a király elleni harcban aktívan résztvevő és a színpadon ábrázolt alak között viszont így fel- • oldhatatlan ellentmondás keletkezik. Ezen ellentmondás miatt nem lehet tragikus alak a fia által börtönbe vetett királyné. Elképzelhetőnek tartom, hogy ez tudatos rendezői „húzás” volt, mert a darab így csupán Edward „kamaratragédiája” maradt. Marlowe II. Edwardja így lett a Budapesti Kamaraszínházban Ruszt József rendezésében az uralkodásra alkalmatlan uralkodó és a mindeme alkalmatlan környezet drámája, egy eszközeiben, jelrendszerében tiszta előadás, mely az emberi, lélektani hitelesség mellett a társadalmi „áthallásokat” sem nélkülözi. Ebben az esetben nem volt szó újdonságról, szokatlan stílusról, „csupán” egy kitűnő előadást láthattunk, Ruszt József régen látott legjobb munkáinak színvonalán.

Négy előadás, négy pillanat, négy töredék az évadból. Nem állítom, hogy a legjobb előadások voltak, számomra mégis fontosak, mert igazolják, hogy érdekes, a megszokás burkát áttörni képes produkciók is születtek a budapesti színházakban az 1993/94-es évadban.

105