Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
latnak az északi hadjárat során már voltak is jelei, a vörös mellett/helyett feltűnt a nemzetiszínű zászló! 3, Badarság lenne azt állítani, hogy a különítmények nem működtek, hogy nem követtek el gyilkosságokat, hogy a törvényes hatalommal is szembe-szembeszáltak. De tudni kell azt is, hogy ezen különítmények tagjainak döntő többsége nem hivatásos tiszt volt, voltak közöttük legitimisták - Ostenburg - és szabadkirályválasztók - pl. Prónay -, voltak közöttük keresztények és zsidók. (Utóbbiak 10-20 százalékot tettek ki.) Működésüket nem lehet és nem szabad "dicsűségesnek" tekinteni, de ma már nem "dicsőséges" Szamuely Tibor és Csemy József "Lenin fiainak" tevékenysége sem, azoké akik 133 nap alatt több gyilkosságot produkáltak mint Prónay, Ostenburg, Héjjas és társai egy év alatt! 4, Gondolom Faragó László azért azt is tudja, hogy Horthynak kicsit több köze volt a magyarsághoz mint Batu kánnak, mégha oly szépen is cseng ez az összehasonlítás. (Korábban ilyen hasonlatokat Kun Bélára, Rákosi Mátyásra illett mondani!) Hogy Horthy Miklós nem volt osztrák tengernagy az tény, gondolom Faragó László is csak a "jó poén" kedvéért írta annak, hiszen Horthy Miklós császári és királyi altengemagy volt, mert az közismert, hogy az ő Legfelsőbb Hadura - IV. Károly, illetve I. Ferenc József - egyben magyar király (is) volt. Horthy a magyart nem törte, jól beszélte, csakúgy mint a németet, angolt, franciát, olaszt és horvátot. 5, Igazán sajnálom Faragó Lászlót - így magunkat is -, de a magyar történelem 1919 után még nem tudott jobb és felkészültebb belügyminisztert felmutatni mint Keresztes-Fischer Ferenc. Ez a mi pechünk! Nekünk 1945 után pl. csak Rajk László, Kádár János, Piros László, Münnich Ferenc, Biszku Béla, Benkei András, stb. jutott. Igaz ők nem belügy-, hanem rendőrminiszterek voltak, hiszen egykoron a - keresztesfischeri - belügyminisztériumnak mindössze egy osztálya foglalkozott rendészeti ügyekkel, a felsoroltak alatt működőitekében talán egy osztály nem foglalkozott rendészeti ügyekkel! 6, Ki kell ábrándítanom Faragó Lászlót, de Magyarország nem üzent hadat a Szovjetuniónak! Molotov nem kívánt átvenni semmiféle hadüzenetet. A Kassa ellen végrehajtott bombatámadás és a Kőrösmező-Budapest között közlekedő vonat meggéppuskázása után az államfő, élve az általa törvényesen biztosított jogokkal - 1920. évi I. és XVII. törvénycikk - elrendelte a honvédségnek határainkon kívül történő alkalmazását. A kormányzóhoz befutó jelentések egyértelműen szovjet támadókról tudósítottak. Az államfői döntést a minisztertanács elfogadta és Bárdossy László 1941. június 27-én az Országgyűlés Képviselőházában bejelentette, hogy a szovjet részről Magyarországot ért provokálatlan támadás következtében a két ország között a hadiállapotot beállottnak tekintik. A bejelentést hangos éljenzés és helyeslés fogadta. Igaz mindenki úgy vélte a magyar honvédek Erdélyért és a Felvidékért harcolnak majd az orosz sztyeppéken egy rövid háborúban, mert a román és szlovák seregtestek már szovjet földön masíroztak. Ez pedig egy német győzelem esetén a semleges Magyarország számára katasztrófális lehetett volna. 7, A magyarországi zsidóság második világháborús tragédiája örökké végig fogja kísérni immáron történelmünket. A kérdésnek a feltevése is sebeket szakít fel, indulatokat ébreszt. Aki e témához nyúl számoljon azzal, hogy "jó ember" soha nem lesz. Horthy és az elhurcoltak sem tudták 1944 tavaszán-nyarán, hogy mi lesz a sorsuk, ez 93
