Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
szájából egy emberfej tűnik elő. Kígyók tekeregnek a dombormű veken, tátják szájukat a Jaguártemplomnál, az El Caracol, a Csillagvizsgáló lépcsőkorlátján meg éppen kettő fonódik össze - talán a csörgőkígyó és a Tollas Kígyó? A Harcosok Templom-piramisának tetején az élő emberszíveket követelő Esőisten groteszk, rejtélyesen vigyorgó, félelmetesen szuggesztív szobra, a Chac-mool mögött két oldalt már tátott szájával, oszloppá merevedett testével a Tollas Kígyó őrködik... És a tavaszi, meg az őszi napéjegyenlőségkor, naplemente előtt óriási kígyó árnyéka kúszik le Kukulkán piramisán, az északi lépcsősor keletre eső peremén. Erre a rendkívüli jelenségre csak a hetvenes évek elején figyelt föl a romvilág egyik indián őre. Azóta tízezrek csodálták meg. A véletlen optikai játéka lenne, hogy a lépcsős piramis árnyéka így esik rá a korlát falára? Aligha. A mayák, a matematika és a csillagászat megszállotjai így tervezték és építették meg a piramist! Nem lentről, hanem a Harcosok Templom-piramisának tetejéről csodálom meg a Castillonak is nevezett Kukulkán piramis nyugodt arányát, harmóniáját, fönségét. A négyzetes alaprajzú piramisnak mind a négy oldalán 91 lépcsőfok visz föl az esőisten szentélyéhez. A lépcsőfokok száma, a platformmal éppen kiadja az év napjainak számát! A Harcosok Temploma kaphatná nevét a piramist körülölelő oszlop-rengetegről. Ennek az "ezer oszlopnak" rendeltetését mindmáig nem sikerült megfejteni. Szemben, a tágas tér túloldalán a domborművekkel díszített Jaguár-templom s mögötte a pelota, a rituális labdajáték tere. Jobbra, az őserdő lombjai fölé emelkedik a Csillagvizsgáló, az El Caracol. Chichén Itza és úgy vélem a maya építészet legkülönösebb és legbonyolultabb struktúrája a Csillagvizsgáló, mely kerek tornyával, kupolájával a mai obszervatóriumokhoz hasonlít. Ám amikor fölmegyek a toronyhoz, körüljárom, szemügyre veszem, az az érzésem, hogy ez nem csupán egy épület, ahonnan a máya csillagászok az égboltot figyelték. A különös labirintus, a raffinált konstrukció, a torony nagyobb és kisebb köralakú helyisége, a különböző irányba elhelyezett ajtók, lőrésszerű ablakok, a kupola belső terében lévő hatalmas oszlop csigára emlékeztető struktúrája - innen a neve "El Caracol", "csiga" - a torony körül a külső platformon a változatos formájú és mélységű árkok, bennük ívek, boltozatok azt sugallják, hogy egy valóságos "kő-teleszkóp" tartozékai. Megsejtetnek valamit ennek az ősi Palomámak titkaiból. Piramisok, templomok, paloták falán, oszlopokon, szinte minden talpalatnyi helyen művészi faragványok, domborművek. Hieroglifák, kígyók, jaguárok, sasok. Koponyák, szörnyek, istenek, démonok. Díszruhás főpapok, harcosok, pelota-játékosok. Szmobolumok, mágikus ábrák szinte áttekinthetetlen és mégis félelmetes pontossággal megtervezett rendszere. A Kukulkán-piramistól csaknem fél kilométer hosszú, egyenes út vezet északi irányba a "Sacrificial Cenote"-hoz, a "Szentkúthoz". Azt hiszem, napéjegyenlőség idején végigkúszik rajta a piramisról lemászó ámyékkígyó. Csaknem kerek, meredek sziklafalú, félszáz méter átmérőjű tavacska. Diego de Landa írja, hogy a máya papok ide dobták be a Napistennek szánt, fölékszerezett szüzeket. A század elején Edward Thompson amerikai diplomata és régész, majd az ötvenes 76
