Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
A költő teremt, újat hoz létre, olyat alkot ami eladdig nem létezett. A költő azonban sohasem az élet tényeit megkerülve alkot. Mint ahogyan maga Isten is a saját ábrázatáról mintáz: a mű a költő jegyeit hordozza. * Senki nincsen olyannyira egyedül, mint a költő az alkotás "pillanatában”! * Az élet abszolút szabadsága: anarchia, boldog anarchia; a művészet abszolút szabadsága: a megszűnés! * A politika és a költészet egymást kizáró fogalmak. * A ’politika természeténél fogva emberellenes, az embert csak mint a manipuláció tárgyát tételezi. A poliüka emberekkel manipulál. * A politikát dicsőítő, kiszolgáló költészet: önmaga megtagadása, tehát nem költészet. * A jó politikai költészet: a poliüka tagadása. * A líra hőse mindenkor Én vagyok! * A költészet célja a személyiség autonómiájának a meglelése. * "Minél több a gonoszság a világban, annál több okunk van arra, hogy alkossunk." (Andrej Tarkovszkij) * A mű több, vagy kevesebb mint én? * "Senki emberfia nincs teljesen tisztában azzal, mit jelent alkotni. (...) Az ember azért alkot, hogy létezzék. Azért, hogy létező lényként az igazság útját járja. (...) Az alkotás a spirituális lét bizonysága. Az emberi tevékenységek között nincs még egy ilyen indokolatlan, önmagáért való haszontalan dolog, mint az alkotás. Ha az ember összes elfoglaltsága közül kiiktatnánk mindent, aminek köze van a haszonhoz, akkor semmi más nem maradna csak a művészet." (Andrej Tarkovszkij) 5
