Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
mes ezzel a könyvvel foglalkozni. Talán nem annyira hadtörténészeknek, szociológusoknak, mint inkább lélekbúvároknak. A könyv szerzője (egyben előszóírója és kritikusa is) "elő"-"szavát" azzal fejezi be, hogy biztosítja az olvasót, semmi mást nem akar, mint a jövő nemzedéknek "tudásuk gyarapításához" olyan adalékot akar adni, "melyet az egyszerűség, az őszinteség és az abszolút jóakarat vezet... És csakis az igazat vallom, Isten engem úgy segéljen..." És ezt elhisszük neki! Abban a pillanatban, amikor az előszó utolsó mondatát leírta, HITTE, szent hittel, amit mond. Mint ahogy hitt esküjében, mikor a Horthy-korszakban tiszt lett. Mint ahogy hitt a debreceni kormányban, mikor az országban TIZENHETEDIKNEK — tehát az első húsz között! esküdött föl az új rendszer új kormányának új hadseregében, arra, amire akkor, ott feleskették. Kelemen Iván sok nagyon érdekes kérdésre ad feleletet, illetve, ahogy ő nevezi "adalékot", de sajnos, ugyanakkor nagyon sok újabb kérdést támaszt fel az olvasóban — amire nincs felelet. Például nem tudjuk, hol, mikor lett katona? Milyen rangban? Lehet, hogy pontosabb, figyelmesebb olvasás kiderítette volna ezt az adalékot? Akit a második világháborútól a Szovjet Birodalom összeomlásáig terjedő időszak magyar viszonyai érdeklik, feltétlenül meg kell szerezze könyvtára számára ezt a dokumentumértékű munkát. Természetesen csak magyarul rendkívül jól tudóknak ajánljuk, akiket nem zavarnak a könnyen félreérthető hibák, melyek kizárólag a szerző makacsságának a következményei, tudniillik, hogy senki nem olvashatta el rajta kívül a kéziratot, amíg azt ki nem nyomtatták. A 134. oldalon például ez áll: "2. Az alacsony politikai elítéltek szabadlábra kerülnek." Nos, aki jól beszél magyarul, az rögtön tudja, hogy itt arról van szó, akikre "alacsony büntetést" szablak ki, mondjuk, pár évet mindössze, azok szabadulnak. De aki nem tud jól magyarul, az azt hiheti, hogy aki 1 méter 50 centi alatt van, az mehet, a kétméteresek, a hórihorgasok maradnak! Magam is gyakran követek el ilyen és hasonló hibákat írás közben, talán gyakrabban, mint Kelemen Iván. De én soha írást nem adok ki a kezemből, amíg legalább még egy személy el nem olvassa. Reméljük, Kelemen Iván komolyan veszi könyvének érdekes, érdemes és fontos mondanivalóját, és rábeszéli önmagát, hogy a következő, javított (és bővített) kiadást átnézesse valakivel, aki észreveszi majd és kijavítja ezeket a bosszantó apróságokat, amelyek - akár tetszik a szerzőnek, akár nem, igenis levonnak könyve komolyságából és értékéből. Várjuk a második kiadást és a második kötetet, Kelemen Iván adalékait az utókor számára! Hogy emigráns éveit is írja meg ugyanolyan részletesen, mint az otthoni éveket megírta! És ugyanolyan őszintén! Szathmáry Lajos Szózuhatag Báli Brigitta: Álom — Élen. Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest 1991. 141 oldal Az Álom - Élen jófogású, ízlésesen kivitelezett könyv. A "szövegrészek" — életképek, álmok, emlékezések, versek 153
