Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
reprezentatív emlékalbumban is: A lélek senki-földjén Csoóri Sándornak tisztelgett, míg a Tagjai vagyunk egymásnak a hetvenéves Mészöly Miklóst köszöntötte. Végezetül szóljunk azért néhány szót általánosságban erről a 92-es Ünnepi Könyvhétről. Az elmúlt két-három évben állandóan hallhattuk a szinte kétségbeesett siránkozást arról, hogy válságba kerültek a kiadók, a privatizáció tönkretette az egész könyvkiadást, az írók politizálnak írás helyett, az emberek pedig inkább a zsurnalizmusnak áldoznak, vagy régi klasszikusaikat olvassák újra. Nos, úgy tűnik, a magyar könyvkiadás, mint a porából éledő főnix, mégiscsak felröppent, és minden pesszimista, kullúr-alkonyt jósló rémhír ellenére meglepően dús, gazdag, tághorizontú volt az idei könyvhét; újra tele volt ígéretes címmel és szép kivitelű könyvekkel. Ez volt jellemző, nem a könyvhalál! A legkiválóbb szerzők "újra" megszólaltak. Hadd említsünk legalább párat a honi "sztárok" közül: új verskötettel jött ki Fodor András, Orbán Ottó, Rába György, Tolnai Ottó, Utassy József, Petőcz András, Marnó János és Imre Flóra; a kortárs prózát Fejes Endre, Grendel Lajos (Szlovákia), Jókai Anna, Kertész Imre, Komis Mihály, Lengyel Péter, Krasznahorkai László, Mándy Iván, Márton László és Konrád György könyvei képviselték. Hozzájuk csatlakozlak a klasszikusok újrakiadásai, mint pl. Pilinszky, Márai, Karinthy Frigyes, Hunyady Sándor hiánypótló írásai. A "Naplók és levelek" kategóriában ilyen neveket olvashatunk, mint Illyés Gyula, Örkény és Márai; az esszégyűjtemények szerzői közül említsük meg Szabó Magdát, Nádas Pétert, Spiró Györgyöt és Sándor Ivánt. Kiadták továbbá Hamvas Béla Patmosz I. és Németh László A minőség forradalma - Kisebbségben című műveit is. Érdekes ritkaságok is előkerültek, pl. Polányi Mihály filozófiai tanulmányai, Heller Ágnes eddig otthon ismeretlen esszéi, és így tovább. Nincs ok aggodalomra. Csak annyi talán, hogy a könyvek jóval drágábbak, s félő, hogy kevesebb jut a laposodó pénztárcákból az irodalomra. ,, .. , Uyorgyey Klara Könyvről—Könyvre Farkas Árpád: A Szivárgásban. Püski, Budapest, 1991. Termtőm, ha tizenhatévesen kaphattam volna kezembe ezt a verseskönyvet! Ha elsőnek olvashattam volna fel belőle Sárospatakon, az önképzőkörben! Ha egy este átmehettem volna vele Képes Gézához, a költő-tanárhoz (vagy tanárköltőhöz?), aki a szomszéd házban lakott Bódy nagytiszteletű úrnál! Ha kimásolhattam volna néhány verset belőle, mielőtt visszaadom annak, aki kölcsönözte! Ifjaknak való kötet ez, Farkas Árpád könyve. És középkorúaknak és öregeknek. Mindenkinek, aki még tud lelkesedni, vagy már újra érzi, mi is az a lelkesedés. Nyelve: zene. Tiszta, bartóki, kodályi magyar zene, új és örök. Bizonyítéka annak, hogy nem kell értetlenül dadogónak, zagyván zakatolónak, ostobán ordítozónak lennie a versnek ahhoz, hogy mai, modern, a holnap verse legyen! Megpattanni kész én szemgolyóm még látón végzi itt a dolgát, de robbannak már benne gránátalmabimbók s lomha labdarózsák. (Labdarózsák) 150
