Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
2 "csak mi ketten jobban össze lennénk csomózva" Örökké a csomózhatnék mert a nemek immár nem fiiggetleníthetök ha már úgyis sokan vagyunk akkor még megtoldhatjuk ó irgalom faterja ne hagyj el gyújts lámpát a sikátorokban és a garázsajtóknak is segíts kocsinkat elrejteni a kutyáknak is adj elegendő vizet és a ráérős szimattal és a székeléssel se legyen baj ha már két gallon sóhaj sem elég úgy készíts videófelvételeket a kivilágítatlan éjszakáról a Holdnak is mérd fel helyzetét vesd be szánalommal udvarát és adj melegítőt a korahajnalban kocogókra mert "az élet úgyis tovaszáll" és ölelhetnék Zalán szerint is csak akkor van mikor... 99 "nem könnyű ez az élet" És nem átruházható mindenki a maga batyujából morzsálgat az egyszerűség kedvéért az Úr megadta a szürke hasznos életet is a költő egyedül tollászkodik egy félméteres lakatlan sziget zátonyán papír nélkül tehát üzenetet sem tud költeni emlékei közt leltároz és hálát ad néha felnéz a napra és tovább vakul lassan kisül mindkét szeme és gondolatai elpárolognak tudatában még felvillan a zajosabb múlt de egy meglettebb hullám lesöpri időbe telik míg visszanyeri eszméletét éledéskor beül legújabb kocsijába elhajt egy blueskocsmába ritmusok közé ül csendesen besöröz és hazájára gondol és reszketni majd 7 évenként vedleni kezd kritikára sem várva kiad egy-két verset félve gondol a halálra még felneveli gyermekeit és felszívódik. 29
