Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
ság két évtizedes munkájáról, külön elemezve a már fent megemlített területeken folytatott munka útját és eredményeit, valamint nehézségeit. A kiadvány azért is érdekes, mert tartalmaz olyan dokumentumokat, amelyek a gyakorlatban bizonyítják a nyelvi egyenjogúság külső, nyilvános formáját 1963 után. Több szerző közreműködésével 1981-ben került kiadásra szlovén—magyar nyelven Lendvai Község Közleménye címen egy Lendva és környéke történetét összefoglaló kötet az őskortól napjainkig. A könyvben gazdasági, mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi, oktatási, közművelődési, egészségügyi, sport és más témákat érintő írások mellett ott a nemzetiségi helyzetet érintő írás is, számos statiszükai adattal, táblázattal ellátva. A továbblépést a politikai szociológiai irodalom publikálása területén 1982 jelentette, amikor a Magyar Nemzetiségi Önigazgatási Érdekközösség kiadásában megjelent Varga Sándor és Hajós G. Ferenc Egyenjogúság és alkotó jellegű együttélés című könyve. Ez a kiadvány részben kétnyelvű és tartalmazza azoknak az írásoknak egy részét, amelyeket a múltban a két szerzőtől már az újságban, a naptárban közöltek a nemzetiségi jogokkal kapcsolatosan, ugyanakkor még tartalmukban időszerűek voltak. Tehát már megjelent szöveggyűjteményről van szó. A megjelentetés azt a célt is szolgálta, hogy a fiatalabb nemzedék némi útmutatást kapjon arról, hogy a múltban a tisztségviselők milyen utat jártak meg a magyar nemzetiség alkotmányos jogainak megvalósítása érdekében. A könyvben közzétették Varga Sándor volt köztársasági képviselő felszólalásait is két nyelven a nemzetiségi oktatás továbbfejlesztése ügyében. Külön kiadványok szólnak szlovén—magyar nyelven a szomszédos országok nemzetiségi találkozóiról, az első 1979-ben, a második 1984-ben jelent meg Varga Sándor szerkesztésében. A kötetekben a tanácskozásokon elhangzott hozzászólások, vélemények és határozatok olvashatók. A Magyar Nemzetiségi Érdekközösség több helytörténeü vonatkozású könyvet is kiadott. Ezek a könyvek: Dobronak, Göntérháza és Kót helytörténete, 1979, (Varga Sándor, Pivár Ella); Hosszúfalu, Hodos és Lendvahegy múltja és jelene, 1982, (Varga Sándor, Pozsonec Mária, Pivár Ella); Csente történeti krónikája, 1988, (Varga Sándor). A helytörténeti kiadványok a nevezett településekre vonatkozó és minden területre kitérő történelmi adatokat tartalmaznak. A céljuk az, hogy az egyszerű falusi ember is anyanyelvén olvashassa szülőfalujának történetét, családjának múltját, a település fejlődését és az emberek törekvéseinek megjárt útját a fennmaradás érdekében. Az ilyen tartalmú könyveket az emberek különösen szeretik olvasni. A helytörténeti kiadványok közé sorolható a lendvai önkéntes tűzoltóegyesület százéves évfordulója alkalmával kiadott A lendvai tűzoltóság krónikája 1873—1973 és a kiegészített, 1983. évi második kiadás. Mindkét kiadvány kétnyelvű, szlovénmagyar, és a szerzője Varga Sándor. A Mura-vidéki magyarok soraiból 1919—1949 között nem volt olyan személy, aki irodalmi vagy politikai téren kiemelkedőbb személynek számított volna. A második világháború után ilyen személyiségnek Vlaj Lajos mondható, az első számú magyar nemzetiségi képviselő, népe közösségi jogait védő, szervező, irányító egyéniség. Az ő életútjáról, az itt élő magyar nemzeúség érdekében kifejtett tevékenységéről írt összefoglalót Vlaj Lajos életútja címmel Varga Sándor 1984-ben, szlovén-magyar nyelven a Nemzetiségi Érdekközösség kiadásában. A művelődési egyesületek tevékenységéről 106
