Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
A szlovéniai magyarok valóságirodalma 1921-1990 között A Szlovén Köztársaság észak-keleti részén őslakos magyar nemzetiség az egykori jugoszláv—magyar határ mentén végighúzódó falvakban települt Hódostól Pincéig, megszakítatlan közösségben. Ez a terület az első világháború végéig ezer éven át Magyarországhoz tartozott, és csak a trianoni békeszerződés megkötése után csatolták az akkor alakult jugoszláv királysághoz. A szlovéniai őslakos magyarság a volt lendvai és muraszombati járás területén él. A lendvai járás Zala megyéhez, a muraszombati járás pedig Vas megyéhez tartozott. Az a huszonnyolc, nemzetiségileg vegyes magyar-szlovén kistelepülés, amely a trianoni békeszerződés alapján került Jugoszláviához, lakosságának nemzeti összetétele szerint az 1921-es évi jugoszláv népszámlálás adatai alapján zömében magyar volt. Százalékarányban 80 % körül magyar, a többi szlovén és más nemzeüségű. Amikor a jugoszláv királyi katonaság megszállta illetve birtokba vette e területet, az itteni magyarság számára ez nemzeti tragédiát jelentett. Az intelligencia: tanárok, orvosok, járásbírók, ügyvédek, közjegyzők és velük együtt a népiskolai tanítók, állami hivatalnokok mind elhagyták a vidéket. Maradt az egyszeri falusi földművelő polgár, és az itt maradt magyarság teljes egészében e csoportba tartozott. Ezek a falusi magyarok mind csak néhány hektár területet kitévő földterülettel rendelkező szegény parasztok voltak. Semmilyen említésre méltó gyárüzem a területen nem létezett. Öszszességében véve a Szlovéniában maradt magyarság 1919-ben, mondhatnám úgy, hogy fej nélkül maradt, gazdasági ereje pedig csak akkora volt, hogy a mindennapi legszükségesebbet ki tudta termelni a szegény falusi parasztember. Az egyedüli helyi hetilap az "Alsó-Lendvai Híradó", amely 1889-ben jelent meg először, az első világháború végén, 1919-ben megszűnt. A szlovéniai magyarság 1919 után egyik napról a másikra magára maradt, nemzeti iskola, sajtó és értelmiség nélkül. Az itt élő magyaroknak az 1919—1941 közötti években semmilyen önálló politikai és társadalmi-művelődési szervezete nem lehetett. Nem volt semmilyen önállóan kiadott magyar nyelvű újságja, sem más kiadványa. Amikor azonban egyes pártok a saját érdekükben úgy érezték és látták annak hasznosságát, hogy az itteni magyar nemzetiségű polgárok szavazatát valamiképpen magukévá tehessék, időnként próbálkoztak szlovén-magyar vagy csak magyar nyelvű újságot kiadni. Trianon után az első szlovén-magyar nyelvű újság 1923-ban jelent meg "Istina- Igazság" címmel, amely politikai hetilap volt. Igen rövid életű, hiszen összesen csak öt száma jött ki, Halász P. Lajos szerkesztésében. Az újságot a csáktomyi Kraljek nyomdában nyomták. E lap megszűnése után három éven át az itteni magyarságnak nem létezett saját 102
