Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 36. szám

átformálásának. Rehabilitálni azokat a szektákat/ősvallásokat, amelyeknél, a kharizmata megragadottságában a próféta és prófétanő egyenrangúnak minősült; semmisnek nyílvánítani a montanisták kiközösítését és újra beemelni őket az egyetemes anglikán hit korpuszába-elsősorban Priscát és Maximilliát, apostolnőinek, hiszen (Atalanta meglátása szerint) kettejükkel kezdődött azoknak az apostolisszáknak a hosszú sora, akik a Mennyei Hierarchiában Jézusnak fölötte állnak, nemcsak csodatételeik számával, hanem egyenes-leányági leszármazásukkal Melkhizedektől, aki mint testetlen lebegő Szentelő Lélek, nemcsupán az emberlény - hanem az angyalpopuláció felé közvetítette az Isteni Akarat Lesugárzását...- Ez tény és való...?! - bámult el szívtársa, "Lőrincke" (így becézte Lawrencet), a fiatal pap (már Cantebury által felfüggesztve és rendelkezési állományban), ahogy a fakultás díszparkjának nyírottas útvesztőjét járták.- Magam nyomoztam le, napokig bújtam kódexeiket - hangzott a felelet. - Theodosius eretnek-nyomozó jegyzőkönyveiből; Tertullianus elszólásaiból. Feltétlenül. Priscát és Maximillát és még akit lelünk; a kappadókiai hüpszisztáriánusok, az euphemiták, a messzáliánusok prófétanőit és azokat a coelicolae-kát, akik a gyülekezetek asszonyangyalai voltak. Hogy legalább annyi legyen az apostolisszák száma, mint az apostoloké.- Hát Marcellina...?!- Marcellina és a marcelliniáriusok! Igaza van, őt is, azt is: akikhez Karpokratész is tartozott, de persze az egyháztörténethamisításnak gondja volt rá, hogy őt tegye meg a község angyalának és persze-hogy-persze, még Irenaeus is csak karpokraüánusokról beszél -- És a Szűzanya? Az ő szerepe is megnő?- Ne úgy mondja, hogy megnő, hanem azt kérdezze, hogy hova nő: ne legyen olyan beszari, Lőrincke. Aki csak a mariolátria kiterjesztéséről duruzsol meg hogy a hangsúlyt helyezzük át a mariolátriára, az ilyen beszari nem közénk való, visszarémül a gondolattól és nem igazán akarja az anyajogú hitet -- Anyajogú kereszténység! - ábrándozott el "Lőrincke", mámorosán: - az Édesanyát templomi zászlainkra! Penetrálni az Anyák Napját megújhodott hitünk ütkos klenódiumával!...- Titkos lópikula, ne legyen olyan gyermeteg, Lőrincke, se olyan mámoros; és főleg, ne ilyen kenetteljes. Ez mind csak olyan érzelgő izé, érzelgős méz-máz, aminek kani szaga van. Tudja maga egyáltalán, mi az a titkos klenódium szent hitünk nyíllal átlőtt méhének közepén? Hogy mi az Anya kálváriája és honnan veszem...?!- Az Areiopagita új töredékeiből, a papiruszára aminek most akadtak rá Petrában: azokból?- A kolliridiánusoktól. Őket is. Az anatéma alól. Feloldani. Akik a mariolátriában látták szent hitünk méhszáj-közepét és placenta-alakú mézes lepényt helyeztek az Anyaistennő oltárára, ünnepén. Ők már megsejtették a Kálváriát a Méhlepényben - az Anya Misztériumát...- Mária misztériumát, aki hogy elsőül élte volna át előbb, semhogy Méhének Magzata a világra jött...?!- Ne vágjon nekem ilyen hosszan rámcsodálkozó bomyúpofát. Hajaj! De még mennyire! -22