Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
Szomorú dolog ez, itt is, ott is, egyaránt! Az életet élni nem egyszerű, bár mindenki más értékrend szerint él — valami közös alapelv szükséges lenne. Emberi méltányosság, egymás jogainak, személyi tulajdonának tiszteletben tartása. Jó lenne, ha a hangzatos jelszavak korszaka után csendben gyakorolnánk, hogy is kell azokkal élni! Az én Anyám mellett mindenki biztonságban élt, Ő sohasem felejtette az intést: "Ne tedd felebarátodnak, amit nem kívánsz önmagadnak!" Vince fiam, aki tizenhat évesen járt először Magyarországon, heves szemrehányásokkal illetett bennünket visszajöttekor, hogy miért hagytuk el azt a gyönyörű országot! Érdekes módon ő is honvágyat érez! Ma már, huszonötödik éve felé járván, tudja, hogy milyen bonyolult és nehéz útvesztő az emberi kapcsolatok rendszere. Amikor visszanézek az életemre, a fiatalságomra... gazdagnak érzem magam, bár sajnos anyagi javakkal nem rendelkezem: gazdagítóan szép élmény volt és végül győzött az 56-os forradalom. Az életem második fele, az elmúlt huszonöt év, a maga sajátos, helyetszerző hazáüanságában, állandó munkában ugyancsak felbecsülhetetlen kincset tartogatott nekünk. Faludy György élt a közelünkben, húsz évig személyesen elérhetően, írásaiban mindörökre. Ő most Magyarországon él, már harmadik éve... áldás van rajta: "verseit karban mondják tovább a hallgatók”. Amikor erre gondolok, nincsen aggodalmam az ifjúság nevelése miatt! Sokszor jár eszemben, hogy engem lényegében kedvelt költőim vezéreltek el 1966-ban Magyarországról!... Mert ami az ő gondjuk volt annakidején, ugyanúgy nem talált megoldásra a nép eme köztársaságában, mint akár Ferencz József idejében, akár Horthy alatt. József Attilát (ha történetesen él még abban az időben) ugyanúgy kizárta volna a párt a sorai közül, s vagy öngyilkos lett volna, mint 37-ben, vagy Nagy Imréékkel végezték volna ki. ...Mert oly korban éltünk ebben a században. A költők mindig jobban látják! Latinovits is erre figyelmeztetett... Illyés Gyula Bartókja a 60-as évek elején nemcsak a Rákosi-évekről szól!... nemcsak az Egy mondat a zsarnokságról jelent últakozást... A sárga házban ugyanúgy figyelmeztető, csak meg kell hallani! Figyelni kell a költőkre! Nekünk itt, örökös honvágyunkban ők tartanak otthont — hazát a magasban és ezt a hazát nem lehet elvenni tőlünk! Ahogy Illyés Gyula írja: "dehogy hal meg a gondolat! míg az ember él a nap alatt itt mindig híd lesz! Egy eszme itt látod, örökre működik, mint csoda-óra, Pedig csak ember volt... hány elbukás tudója a fölhúzója." A barátaim ott Magyarországon!... ők nagyon hiányoznak! ITT, NEKEM! 49
