Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
HATÁR GYŐZŐ Amazon Szülei fiúnak nevelték. Minthogy férfi nem lehetett - amazon lett belőle. Olyan erős/magas/vállas/szép-szál/fiús amazonná serdült, hogy az már kosárlabdázó közhelyszámba ment. Mintha a fordított herélés elképzelhető lenne - hangja megvastagodott, "mutált", és még így is, altóban is, az érces bariton zengését ütötte meg. Bénító nézése volt, akár a kobrának; érintésének delejes ütése mint a sajgatóhalé. Atalanta - mert így hívták - magához vonzott mindenkit, aki félt tőle; s mivelhogy mindenki félt tőle, az egyetemen már tömegbe verődtek az érte bolondulok. Idős szülei rémületére, akik azt hitték, jámbor rögeszméjükkel túllőttek a célon és fiút akartak ugyan, de beérték volna lágyabb természettel is - ő még akkor, Atalanta, süldőlány-korában megtanult dzsúdózni; de nem írta az arcára, hogy a lábával hová, mikor és mekkorát rúg, ha akar - miért is írta volna. Eleinte nemigen vette hasznát (lusta mozgásáról lerítt az ereje) és meg is feledkezett volna róla, ha egy kipofásodott, nagyrafújt deltájú, szteroidon-hízlalt, bicepsze-mutogató izompacsirta - (évfolyamtársa és abból élt, hogy női magazinok teljesoldalas fényképein kani pózokban félmeztelenkedett) - ha ő, ez az ipsze, nem emlékezteti, balfácán bókjaival, lerohanós ágybainvitálásaival. Atalanta ezt reggelinél, a refektóriumban megelégelte s aki félreértette, azért mert félreértette, és nem vette be az az afró-frizurás agya, hogy ő nem nő - a tolakodót leépítette. Maga se tudta, miért éppen azzal, de mire amaz attól a lórúgástól hátrabukfencezett, már meg is kapta: téglatörő tenyere-élével az amazon tarkónvágta. Az izompacsirta letaglózva hátraborult, a kórházi orvosok három napig attól tartottak, hogy nem él meg- Atalantának el kellett tűnnie Oxfordból és csak akkor tért vissza párizsi kiruccanásáról, amikor már a haverjai megtelefonálták: szia, már fenn sántikál az izombetyár, ám a leégéstől kisült szemmel és az előadásokon még nem mutatkozik, de nem halt bele. * Szülei szemrehányása Atalantánál süket fülekre talált. A tutoriálisokon a tanársegédek iparkodtak messzeülni tőle: megélték a szerelem ámokfutását, ami gyűlöletben végződik, páviánpózban ellógaszkodtak a széken és oly készületlennek bizonyultak, hogy Atalanta kénytelen volt átvenni a korrepetálást. Szaktárgyaiból (történelem és teológia) olyan szakdolgozattal abszolvált, hogy az egyiket a TIMES irodalmi melléklete - a másikat a CHURCH TIMES parádés diáriuma közölte: országos parázs sajtóvitát váltott ki felfedezése s amire csak ő vállakozhatott, arra a nyaktörő nyomozásra, hogy megszerezze a kormányzat páncélpincéjéből azt a hét-lakat-hét-pecsét alatt őrzött inkunabulát, amely a nemzet becsületébe vágó Honfoglaló Botrány titkát tartalmazta: 20
