Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 37. szám

Temető a tengernél

Talán itt volna jó meghalni, meghalni s ide temetkezni az örök, meleg nap alá, hogy ne kelljen fáznom a sírban.

Talán itt volna jó pihenni:

Dél meleg kövei alatt, hol lassan aszalódna testem az időtlenben semmivé.

Hallgatnám itt az örök zúgást, a hullámtörés dörejét, mely zaj ugyan, de mint a csend, mit élve se lehet megunni.

Ez lenne az én öröklétem: ciprusok állnának sötéten sírkövem körül, amiről lekopna lassan a nevem.

Vágyaim magam mögött hagyva hevernék itt az izzó napban s álmodnék álomtalanul a lassan szálló századokban.

Ez lenne igazi halál, ahol síromra se talál senki, aki a fönti fényben fürödni e partokra jár.

Feküdnék csak a sziklasírban a mediterrán kék azúrban, hol nem lesz tertia die, hogy föltámadhatnék az Úrban.

Torrevieja, 1991. november 6.