Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
a spanyol tájjal, valamifajta csúcsán életünknek ebben az idegen délszaki tájban idegenül egyszerre és otthonosan. Torrevieja, 1991. október 20. Utószezon A vándormadarak nyomában vándoraként a fénynek jöttem ide egy őszbe, mely melegebb, mint északi nyaram. Járok a parti szélben, a napban és a csendben. Nincs ismerősöm, hát nem váltok szót senkivel. Teraszom fehér oszlopai vakító késként hasítják fel a tenger és az ég lúdbőrzö, szeplőtelen kékjét. Mint színház karzatáról nézem innét az öböl félkaréját, a nyaralók, a szállodák szezonvégi, zárt ablaksorait. Valami világvégi kiürültség szomorúsága árad szét bennem is, akárcsak ebben a kisvárosban és a tájban. Napfény, meleg, pálmák, virágok és narancsligetek, melyek míg virágoznak, ringatják egyúttal érő, rőtarany gyümölcseiket.
