Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
GOMORI GYÖRGY Weöres Sándorral a Paksi Halászcsárdában Lassan minden kiállítási tárgy lesz a múlt múzeumában. Az a szellös este is, amikor Budán Sándorékkal ültünk a zsúfolt halvendéglő zsibongó kertjében. Mintha zene is szólt volna (cigányok húzták?), és én, aki egész délután ittam fönn "a telken" apámék, meg az Új Gazdasági Miacsoda egészségére, most Sándorral kell, hogy koccintsak, mivelhogy kicsit kihívóan, somolyogva kérdi:-hát mi van, Gyurkám? velem nem iszol? és csak nyelem, nyelem keservesen a jó bort Sándorral, és most már tudom, helyette is, hiszen később, Londonban, ott már nem volt szabad innia. Szegény, italtól-eltiltott manócska, iszom most újra egészségedre Sándor, arra, hogy amíg nyelvünk verset, frissen gyöngyöző bort, édes pannon hárslevelűt, csöngei vöröset terem, szép müved megmaradjon. 1990. 17
