Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
Dátum nélkül Föllármázom érted a világot ráérzek eksztatikus bánatodra megvétózom mellőzésedet Mindig az volt a vágyam hogy betéve tudjam dátum nélkül dedikált azonosulásaidat hogy kvittek legyünk az oldódásban Interkontinentális rikoltozás helyett csak átsétáljak a gázlón egymás mellett üljünk a lócán csipegessük a morzsát s ha elfogyott súgjad meneküljünk ha van ugyan merre Tövisek között Igen korán megsejtetted a mélybe szálló utak szédületét hol árnyék vagy érzéketlen a fényre szédülsz ha síkos fűre lépsz amit kimondasz nem tér vissza hozzád annyit tudsz mégse látsz tovább dobhártyádon a zsoltárt visszhangozzák az elnémuló orgonák te élni fogsz mert nem fog rajtad semmi tövisek között nőtt virág veremben is tudsz szépen énekelni gyékényen térdepelve vékony hangon eltűnődve a távoli harangszón hová is lett a szeráfi világ
